A hazai demokráciával egyidős RMDSZ több mint két évtizedes egyeduralma okán tudja, választások előtt nagyot kell mondani, mert azt aligha kérik számon, s ha mégis, legyinthetnek, nem jár, kampányban történt, s rég volt, talán igaz sem volt. Most sem jelenünk számos, igazán kihívó gondjainak orvoslását írta be választási programjába, hanem az Európai Unió Romániának szánt 2014–20 közötti pénzéből ígér nekünk jobb jövőt.
Hogy egyáltalán lesz-e az évtized végén unió, s ha lesz, rendelkezik-e annyi pénz fölött, amennyit mai bürokratái elképzelnek, vagy hogy az e tekintetben felette restnek mutatkozó Románia képes lesz-e majd e délibábba vesző pénzek lehívására, azt az égadata világon ma senki nem tudhatja, még az RMDSZ sem. De itt és most a remélt uniós pénzek lebegtetése mutatkozik legkönnyebbnek. Ebből lehet ígérni vidéki infrastruktúra-fejlesztést, energiahatékonyságot és a megújuló energiák felhasználásának támogatását, a kis- és középvállalatok exporttevékenységének felfuttatását, az oktatás, a felnőttkori szakképzés támogatását, lehet úgymond prioritásként kezelni a helyi közösségek és az önkormányzatok, a kis- és középvállalatok, valamint a mezőgazdasági termelők együttműködését. Az eltelt évtizedek során nagy bukaresti fontoskodásukban, no meg azért, hogy épp soros partnereiket a kormányzásban ne háborgassák, az illendőnél és elvártnál is kevesebbet cselekedtek Erdélyért, a Székelyföldért. Dacára annak, hogy választások előtt négy, nyolc vagy tizenkét évvel ezelőtt is ilyen szlogeneket lebegtettek orrunk előtt. Négy esztendeje kampányjelszavuk, Erdélyben a jövő valami hasonlót jelentett. Igaz, akkor nem európai, hanem hazai pénzekből ígértek fejlődést, haladást, élhető életet.
E választási program népszerűsítése mégis igen munkaigényesnek látszik. A szövetség elnöke például épp minap jelentette ki, hogy sűrű elfoglaltsága miatt csak a választások után foglalkozhat a közösségünknek oly fontos autonómiával. De furcsa mód jutott ideje, hogy miután természetes módon meggratulálta az MPP új elnökét, annak első nyilatkozata okozta öröm kapcsán kifejtse, mily kitűnő döntése a polgári pártnak, hogy Szász Jenő lemondása után sem kíván senkivel sem közösködni, és a választásokon is csak független jelölteket támogat.
Örülhetnek az RMDSZ-ben, ha a két kis párt egymás ellen is indul. A széthúzás, öngőgölés révén nekik állhat a zászló decemberben, s ha győznek, és már miért is ne győzhetnének, indíthatják is az uniós pénzek lehívását. Hátha sikeresebbek lesznek a román adminisztrációnál, melynek augusztus végéig – hiába töltött be az RMDSZ oly nélkülözhetetlen szerepet a kormányban – a 2007–2013 között rendelkezésére álló állóalapok kevesebb, mint tíz százalékát sikerült megkapniuk.
És egyezkedhetnek majd a szoclibekkel. Megeshet, nem Pontával vagy Antonescuval, hanem a frissen liberálissá vedlett, orangután-modorú Gigi Becalival.
