Játsszunk detektívesdit! – közeleg a kampány, a politikusok kiadták a jelszót. A játékszabályok nem teljesen tiszták, de sokat nem kell foglalkozni azokkal, úgyis menet közben változnak. A játék célja: minél jobban bemocskolni a politikai ellenfeleket.
Így bukkant elő az újabb kémtörténet pénteken, amikor már sehogy sem akart csitulni a bírálók hangja, akik Crin Antonescu liberális pártvezér autoriter stílusát kifogásolták. Szóvá tették, hogy miután a juhászból lett szabadelvű Gigi Becalit befogadták a pártba, árulással vádolva lapátra tették azokat a vezetőket is, akik fel merészelték vetni, mégsem biztos, hogy jó ez a döntés, ez a liberalizmus talán mégsem az a liberalizmus. Még a végén ártott volna a liberálisnak nevezett párt és hős elnöke megítélésének, ha hírmagyarázók, elemzők, politológusok, közélet iránt érdeklődők túl sokat boncolgatják a témát – elő hát az újabb, még nagyobb botrányt.
Melyben magát az államfőt hallgatták le. Amint telefonál. Az elnöki hivatalban. Az adóhatóság elnöke keresi – aki ellen, nyilván, bűnvádi eljárás zajlik –, Băsescu pedig válaszol. Aham. Ühüm. Figyeljünk oda, nehogy átverjenek. Tárgyaljon előbb a miniszterelnökkel – ilyen és ehhez hasonló megjegyzéseket tesz a nemzetbiztonsági kérdésnek minősített Rompetrol-ügyben, melyekből kiviláglik: igazi diktátorral van dolgunk, aki lám, az ügyészek vizsgálatának kereszttüzében álló személyekkel is tárgyal. Igaz, hogy ebből éppen az is kiderülhet, az államfő a legfelsőbb védelmi tanács vezetőjeként az ország érdekeit óvja a kazah tulajdonosokkal szemben – de akkor meg ott a többi lehallgatási jegyzőkönyv. Melyekből kiderül, Elena Udrea is szóba állt Sorin Blejnarral. Hogy miről beszélnek, az nem teljesen világos, de nem is számít, amúgy semmi sem számít, csak hogy a szavazópolgár merüljön el a lehallgatások titokzatos, rejtelmes világában, legyen egy időre maga is kém, hírszerző tiszt, detektív.
Mert ha belemegy a játékba, irányíthatóvá válik, újabb és újabb feladatokat kap, számtalan rejtélyt kell majd feltárnia – talán-talán csak elfelejti egy időre, hogy mennyire rosszul él, hogy az országot nem kormányozzák, hogy a hataloméhségen kívül semmi más nem vezérli az állam vezetőit, hogy posztkommunista erők olyan sötét korokat idéző fegyverek harcba vetésével játszanak sorsával, mint a nacionalista gyűlöletkeltés, Európa-ellenes diskurzus, ügyészségi kiszivárogtatások.
Kampány van, krimisorozat kezdődött. Csak a detektívek meg ne elégeljék.