A cirkusz közvetlenül az európai parlamenti választások eredményhirdetése után kezdődött, amikor az államfő — mások mellett, természetesen — fogadta Tőkés László püspököt, és eszmét cserélt véle arról, hogyan lehet összeegyeztetni Románia és a romániai magyar közösség érdekeinek párhuzamos érvényesítését Brüsszelben és Strasbourgban. Nota bene: a találkozón az is elhangzott, hogy Tőkés igenis ragaszkodik Székelyföld területi autonómiájának megvalósításához. Hogy erről mit gondolt Băsescu, arról csak sejtéseink lehetnek igazán, de maga a találkozó dühromot váltott ki a nagyromániások körében, Vadimék, Bolcaşék, Funarék természetes egyszerűséggel, ,,hazaárulónak" titulálják Băsescut, aki — összejátszva a hazai és magyarországi irredentákkal — az ország területi épségére tör, s legszívesebben ,,szétdaraboltatná" a hazát.

Hogy ez mekkora ostobaság, arra kár sok szót és tintát vesztegetni, de nagyromániásék továbbmennek: az elnök újbóli felfüggesztését és menesztését követelik, hátha a nagy ünnepi bódulatban a parlament meg is szavazza indítványukat, s aztán a másnapos nép rá is bólint erre a határozatra. Ebből nyilvánvalóan nem lesz semmi, de már a kérdéskör felvetése is rávilágít a romániai politikai elit egy részének elme- és idegállapotára.

Ebben az ügyben tehát nem volt igazán ludas Traian Băsescu, de annál inkább az a kormány ellen folytatott sorozatos támadásokban, melyeknek a minap Tudor Chiuariu igazságügyi miniszter lett az áldozata, vagy ha úgy tetszik jobban: ,,önfeláldozta" magát. Na, nem úgy, mint Dugovics Titusz a nándorfehérvári várfokon, hanem félig-meddig angolosan távozva.

Ezzel a romániai igazságüggyel valami nagyon nagy baj van, miniszterek jönnek-mennek (vagy inkább: elhajkurásszák őket), itt a jobb kéz nem nagyon tudja, mit akar a bal, a Korrupcióellenes Ügyészség valóságos állam az államban, melyet igazi kézi vezérléssel irányítanak a Cotroceni-palotából, az ügyészek a bírákra támadnak, aztán együttes erővel a minisztériumra, nap nap után korrupciós botrányok pattannak ki — az igazságszolgáltatás kebelében. Például adják-veszik az ügyészi posztokat, sorra buknak le a vásárlók és a megvásároltak. Tehát igazán senki nem tudja, mi is történik a taláros testületekben, de egy dolog tény: érdemi munka, méltányos igazságosztás, az nincs.

Hogy meddig még? Ki lenne annak a megmondhatója...? De addig még egy-két minisztert el lehet zavarni.