A magyar forradalom kitörésének 56. évfordulóján tegnap délben a kézdivásárhelyi református temetőben a Szoboszlay-kirakatperben kivégzett vértanúk emlékére állított kopjafánál – melyen a tíz vértanú: Szoboszlay Aladár, Huszár József, Ábrahám Árpád, dr. Kónya B. István, Orbán Károly, dr. Ştefan Fîntînar, Lukács István, Tamás Imre, Tamás Dezső és Orbán István neve olvasható – a Református Kollégium tanárai és diákjai rótták le kegyeletüket a hősök és mártírok emléke előtt.
Elsőként Ruszka Sándor iskolalelkész hirdette Isten igéjét, méltatta az ’56-os magyarországi forradalom és szabadságharc ismert és névtelen hőseit, a meghurcolt és bebörtönzött református lelkipásztorokról sem feledkezve meg. Azt is elmondta: megadatott számára, hogy két évig egy erdélyi ’56-os elítélt lelkész mellett dolgozhatott. Farkas Ferenc történelem szakos tanár, a Református Kollégium igazgatója az ötvenhat esztendővel ezelőtti véres események korszakalkotó fontosságát hangsúlyozta, külön szólva az ötvennégy évvel ezelőtt a Szoboszlay-perben kivégzettekről és a többi erdélyi mártírról, akik életüket áldozták a szabadságért. A magyar csoda tizenkét napjára emlékezve az iskolaigazgató beszéde végén azt emelte ki, hogy mi, felső-háromszéki magyarok is büszkék vagyunk 1956-ra, egyrészt, mert a magyar nemzet szerves részét képezzük, másrészt, mert a mi elődeink is részt vettek a forradalomban.
A temetőbeli megemlékezés a kollégium tanulóinak ünnepi műsorával folytatódott, a Rancz-Gyárfás Zsuzsa magyartanár tanítványai által előadott rövid irodalmi összeállításban részletek hangzottak el Pilinszky János, Esterházy Péter, Buda Ferenc, Tollas Tibor és Zas Lóránt a magyar forradalmat idéző írásaiból. A rendezvény koszorúzással, illetve a magyar himnusz közös eléneklésével ért véget.
