Sikeres öregedés
Az aktív öregedés modellje arra irányul, hogy az idősek tevékeny résztvevői maradjanak a társadalomnak, nem csupán ellátásra szoruló, mind több terhet jelentő réteg. Ehhez tudatosan át kell formálni az öregedésről és az idős emberekről vallott tévhiteket.
A pozitív szemlélet alapján az időskorba jutás jelenthet jót, az ember képes lesz arra, hogy bölcsen, tapasztaltan lássa a világot. A lélektani kutatások alapján ismert, hogy a személyiségfejlődés nem áll meg a felnőttkorban, hanem egész életen át tart. Az időskor tehát az élet produktív szakasza lehet, ha elég kihívást tartalmaz, és támogatást kap a környezettől.
A tradicionális társadalmakban az időseket tudásuk, tapasztalatuk miatt tisztelet övezte. Az iparosodott társadalmakban ezzel ellentétes lett a helyzet, minél inkább kikerültek a munkavégzésből, annál inkább a társadalom szélére sodródtak az idősek.
A nyugdíjazás következtében felszabaduló idő és szabad energia lehetővé teszi, hogy az idősödő ember azzal foglalkozzék, amivel szeretne. Ennek alapfeltétele egyrészt, hogy ezt az idős ember felismerje és megfogalmazza, másrészt, hogy a társadalom, a környezet elismerje, erősítse annak fontosságát. Aki ezzel élni tud, annak boldogabb öregkora lesz.
Nagy kihívás
Boerhave holland orvos kétszáz éve ezt írta az ideális emberi létezésről: „Fenntartani a test töretlen egészségét, a szellem állandó élénkségét és nyugalmát. Ezeket a késői öregségig meg kell tudni őrizni. Ilyen állapotban majd egyszer betegség és küzdelem nélkül a test és a lélek egymásnak búcsút mond.”
Az öregedés folyamata olyan szükségszerűség, amelynek minden ember személyes résztvevője, és a kihívások sorozatával mindenki saját személyisége révén küzd meg. Az időskori személyiség fő vetülete az aktivitás és a hangulat, mindkettő erősen összefügg az életelégedettség szintjével.
Az időskorúak arányának növekedése nagy kihívás az egészségügy számára, mind a megelőzés, mind a gyógyítás területén, de a társadalom egészének is a szociális gondoskodás szempontjából. Az idős emberek többször kerülnek kórházba, mint szükséges lenne, elsősorban szociális meggondolás alapján. A kórházi ellátásból kikerülve pedig az állapotuknak és körülményeiknek megfelelő ellátásra szorulnak.
Az időskorra való felkészülésnek nálunk nincsenek hagyományai. A nyugdíjba vonulás után megmaradó több szabad idő a depresszív tünetegyüttest hozza létre.
(Dr. Majercsik Eszter, www.geronto.hu)
