Akit temettek, tudta-e sorsát?
(Az elgázolt kislány már halott...)
Rejtett-e szívében (alvadt vére már)
a diák egy gyáva szólamot?
Óh, nem, nem, csodálat népe,
 a halottak arca elsimult...

...De itt csak a képzelet mereng,
és fegyvertelen a forrt indulat,
sóhajtva foszlik vágyunk, s a győztes
gyötrelmeinken mulat.
Testvéreim! Ránk tekintsetek,
hitványabb anyag mi sem vagyunk!
Ma üdvözlet néktek, bátor magyarok,
mert holnap, holnap
talán már nem is szólhatunk.
De most minden némuljon el,
s méltatlan ne köpje átkait,
vackába bújjon, szétrohadni,
akit szent tűz nem hevít...