A Székely Nemzeti Múzeumban (SZNM) tartotta soros ülését Kovászna Megye Tanácsa tegnap. Tamás Sándor elnök indoklása szerint azért, mert fontos döntést hoznak: új intézmény alapjait teszik le. Létrehozzák – egyelőre a Gyárfás Jenő Képtár alegységeként – az Erdélyi Művészeti Központot. Vargha Mihály, az SZNM igazgatója történelmi pillanatként értékelte az eseményt, melyen részt vett Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, Székely István, az RMDSZ Kulturális Autonómiatanácsának elnöke és Kósa András László, a Balassi Intézet bukaresti kulturális központjának igazgatója.
A megyei tanács ülésén egyöntetű szavazattal elfogadták az SZNM szerkezeti felépítésének és tisztségjegyzékének módosításáról szóló határozatot. Ebbe foglalták bele az Erdélyi Művészeti Központ létesítését. Az ülést követő sajtótájékoztatón Vargha Mihály elmagyarázta, miért nem múzeum, hanem központ a megnevezés. Akkor lesz múzeum, amikor székháza is lesz – hangoztatta, hozzáfűzve: addig a központ feladata, hogy elkezdje a munkát. Korszerű székház nélkül is van bőven tennivaló, hiszen a kallódó életművek összegyűjtése, az alkotások Nyugatra való távozásának megállítása nem tűr halasztást. Az intézménynek az a feladata, hogy itthon tartsa a műveket, igyekezzék tudományos kutatást rendelni a művészeti alkotás mellé. Mert úgy állunk a kultúra, képzőművészet vonatkozásában is, mint erdeinkkel: eladjuk a nyers fát, és nem nálunk lesz belőle szék – mondotta az igazgató. Örömmel jelentette: az új egységnek már van leltárkönyve, ebben több száz műalkotás szerepel, adományokból 45, a többi az SZNM gyűjteményéből származik. Felajánlást tett Pallos-Schönauer Jutta Stuttgartban élő művésznő, aki a világhálón olvasott az intézmény létrehozásáról, Kőnig Frigyes, a Magyar Művészeti Akadémia rektora, Abodi-Nagy Béla és mások. Ezt a nagy bizalmat meg kell hálálni, a központ már idén reprezentatív kiállítást szervez az eddig leltárba került művekből. Továbbá felkérték Vécsi Nagy Zoltánt, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum művészettörténészét, hogy jövő évben készítsen egy tárlatot az 1945–1965 közötti erdélyi képzőművészetről.
Tamás Sándor kijelentette: a megye és Sepsiszentgyörgy pénzt fordít a művelődésre, mert abban hisznek, hogy annak a közösségnek van jövője, ahol intenzív a kulturális élet. Hogy mikorra készül ez az Erdélyi Művészeti Múzeum székháza, nem tudják megjósolni, de a múzeumbővítés céljából megvásárolt területen levő épületet (az unitárius templom és a katolikus plébánia között) jövő évben kiállításra alkalmassá teszik.
Antal Árpád elmondotta: nemzetpolitikai szempontból fontos intézményt kívánnak létrehozni, annak megfelelő székházat építeni. Megvan hozzá az akarat, már csak pénz kell. Szeretnék elérni azt, hogy a magyar kormány kiemelt fontosságú intézményként kezelje, de elsősorban a székelyek és erdélyi magyarok által megtermelt és befizetett adólejekből szeretnék megépíteni, a helyi költségvetések támogatásával. Abból a pénzből, amiből a sepsiszentgyörgyi csendőrlaktanya megépült, ötcsillagos kiállítóteret tudnának építeni, de hasonlót abból is, amiből most épül a rendőrség székháza. A kérdés az, hogy a román kormány Székelyföldön csak csendőrséget és rendőrséget akar-e építeni, vagy a kultúránkat is kívánja támogatni? – zárta szavait a polgármester.
