Árvácskákkal segítette ezúttal is a kezdeményezést a városi kertészet, a lányok párjával ültették a virágokat a fiúk által fellazított földbe, többen kesztyűt húzva gyűjtöttek össze több ­zsáknyi pillepalackot, hulladékot, elkorhadt növényeket a közel száz sírkövet övező bokrok, cserjék alól. A Civilek Háromszékért Szö­vet­ség, a Tanulók Palotájának környezet­vé­del­mi köre, a Turulmadár Ifjúsági Iroda és a Kovács Sándor Cserkész­csapat közös akcióján idén kétszer több fiatal vett részt, mint egy évvel korábban – Gaál Sándor csapatvezető ezért bízik abban: lesznek még, akik csatlakoznak majd hozzájuk, s az évente visszajáró önkéntesek még hosszú ideig őrzik az itt pihenő háborús hősök emlékét.
„Felkészítettük őket, így a gyerekek tudják: olyan elődjeink, olyan katonák pihennek itt, akik szándékuktól függetlenül vettek részt a háborúban, s lettek annak áldozatai, legtöbbjük hozzátartozói Né­met­országban, Magyarországon, a Felvi­déken, Kárpátalján vagy a Délvidéken élnek, s lehetőségük sincs, hogy ide jöjjenek. Úgy érezzük, ha itt élünk, annyival tartozunk, hogy évente legalább egyszer virágot ültetünk, mécsest gyújtunk, imát mondunk értük” – jegyezte meg a csapatvezető. Hétfőn néhány cserkésszel a Vadas-tetőn is virágot ültetnek, s mécsest gyújtanak annak a második világháborúban elesett magyar honvédnek az emlékére, akinek sírhelyét tavaly megjelölték – fűzte hozzá –, jövőben pedig azt tervezik: nem csupán megtisztítják a világháborúban elesettek nyughelyét, de az elmozdult sírköveket is helyreállítják.
Laku Péter, Németh Aurél, Mayer József, Valcsi Stevo és a többi katona sírköve előtt tegnap egy-egy mécsest gyújtottak a fiatalok, megemlékezésüket pedig közös imával zárták.