Természetes, hogy mindig megünnepeljük a reformációt, de baj van, ha csak évente egyszer, a külsőségek kedvéért tesszük – hangsúlyozta a rendezvénysorozat első négy napját értékelve Bancea Gábor lelkipásztor –, fontos, hogy ilyenkor az alvó lelket ébresztgessük. Ünnepi programjaik mindenkit – gyermekeket, ifjakat, felnőtteket – megszólítanak: a reggeli áhítat figyelmeztet, a napot ajándékba kaptuk Istentől, és imádságban, igehallgatás által igyekszünk felismerni az Ő akaratát, hogy mindennap az ő dicsőségére éljünk, magyarázta, míg az esti istentisztelet jó alkalom arra, hogy a reformátorok által felismert igazságokat újra hangsúlyozzuk. A vendég lelkipásztorok szolgálata is megmozgatja a gyülekezetet, a más közösségekkel való összetartozás érzését erősíti, hogy sokan vagyunk, akik Krisztust akarjuk követni – hangoztatta Bancea Gábor, hozzáfűzve: a rendezvénysorozat megnevezése – Reformációval a templomért – arra utal, hogy hitében megújult és megerősödött közösség tud templomot építeni.
Hétfőn Bóné Barna barátosi lelkipásztor rámutatott a reformációi igaz­ságra: Sola Scriptura – hitünk zsinórmér­téke a Szentírás, kedden Hegyi István székelytamásfalvi lelkipásztor pedig a másik igazságról beszélt: Solus Christus – egyedül Krisztusban az üdvösség. Szerdán Juhász Zoltán pávai lelkipásztor szólt az ismert igazságról: Sola fide – egyedül hit által él az igaz ember, míg csütörtökön Bustya János igei témája bizonyult időszerűnek: Sola gratia – egyedül a kegyelem az, ami által megváltást nyerünk. E sorok írója a műkincs értékű harangokról beszélt előadásában.