Nagy és távlatos, bár ezer akadállyal szembenéző tervnek tetszett az Európai Egyesült Államok létrehozása, s első perctől kezdve érződött, hogy a nemzetállamok uniója elé ezer akadály gördülhet, míg a gazdasági-financiális béke tartott, a terv haladt a maga útján.
De most a válság tombolása, a pénzügyi források lényeges elapadása, no meg az európai bürokraták elnemzetietlenítési kísérlete és a pénz hatalmát egekbe emelő politikája miatt egy ideje azt tapasztalhatjuk, olyan centrifugális erő indult be, mely ezt a politikai-gazdasági építményt szétverni látszik. Bár alig beszélnek hivatalosan erről, mégis érezni, megingott a nagy terv. Nem is annyira a nemzeti kormányok kétkedése miatt, inkább Európa erősebb és régebbi demokratikus hagyományokkal rendelkező régióinak ébredése okán.
Ezek az entitások szemmel láthatóan egyre nagyobb szerepet követelnek maguknak, s ahogyan a kérdést elemző Ulrike Guerot német EP-képviselő, a Nemzetközi Kapcsolatok Európai Tanácsának tagja elemzésében írja, most, „a globalizáció és a válság időszakában a vérségi kapcsolatok ereje megnő, az európai polgárok az otthonukhoz minél közelebb keresnek támogatást és védelmet”. Ettől az életérzés fényévekre még az EU nemzetek feletti Európájának tervétől – véli Guerot.
Míg csak a baszkok, katalánok leszakadási törekvéseit láttuk, vagy a több évtizedes belgiumi flamand–vallon ellentétet, Korzika függetlenedési törekvéseit, az európai unió nagyágyúi reménykedhettek abban, hogy nagyralátó terveiknek nem lesz akadályuk, de mióta Bajorország is harcot kíván indítani önállóságáért, Olaszország északi régiói is egyre hangsúlyosabban követelik függetlenségüket, ráadásul Skócia elérte, hogy már 2014-ben szavazhat önállóságáról, mind egyértelműbbé kezd válni, hogy a nemzetek és nemzetállamok fölötti unió létrehozása egyre elháríthatatlanabb akadályokba ütközik. A szeparatista, önállósodási mozgalmak a centrumból, Európa legfejlettebb államaiból indultak el, a perifériát úgymond nem érték még el (bár a kilencvenes években egy-két kivétellel szétesett, ami nem tartozott össze, Jugoszlávia, Csehszlovákia, Oroszország). A volt szocialista államok egyelőre felzárkózásukkal, az uniós pénzek megszerzésével vannak elfoglalva, de mert álmuk és céljuk meglehetősen nehezen ölt testet, egyre inkább érzékelik a központ közönye mellett a pénzelszívó hatásokat is. Nem kétséges, a történelmi régiók függetlenedési óhaja e térségben is előbb-utóbb erőre kap. Bár Romániában az egységes, oszthatatlan nemzetállam korszerűtlen eszméje ma még fölülírni látszik majd minden más irányú törekvést, a gazdasági kényszer, a válság, no meg az idegen modell hatása ide elérkezhet, s ebben az összefüggésben Erdélynek mint külön területi egységnek újraszületése, ezen belül Székelyföld területi autonómiája egyre jobban elérhetőbb álommá válhat.
Európa forrong, és újabb nagy átalakulások küszöbén áll. A régiók a nemzetállamok új riválisaivá válnak, s itt az ideje, hogy e tények tudatában szervezzük mifelénk is életünket.
