Amikor dúlni kezdett a magyar pártok jelöltállítási kampánya, sokan azt gondolták (talán még ők maguk is), hogy a két új párt, a Magyar Polgári Párt (MPP) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) összefog a decemberi parlamenti választások előtt. Legalábbis azt hangoztatták, hogy ideológiailag egy oldalon állnak, a jobbik oldalon, a jobboldalon.
Némi akadályai voltak az összefogásnak, például Szász Jenő személyében, de őt érdemei elismerése mellett szerencsésen felfelé buktatták pártjából, s egy bizonytalan parlamenti képviselői vagy szenátori mandátum helyett, amiért meg kellett volna küzdenie, kapott egy egész Nemzetstratégiai Intézetet. Rögtön elkezdődött a kölcsönös udvariaskodás a két párt között. Mindkettő megengedte volna, hogy a másik párt képviselőjelöltje az ő listáján induljon. Nem csoda, mert kevés szavazatkülönbséggel győztek egymás ellen a helyhatósági választásokon. De néha bizony egy szavazat is számít. Találkoztak, tanácskoztak, egyeztettek, leveleztek, aztán később üzengettek, és már nem is találkoztak. Az RMDSZ is akar tárgyalni velük, lehetőleg a választások után, mert elkerülhetőek a választási együttműködés súlyos gondjai. Viszont ismét felvetődött a nemzeti válogatott megvalósítása. Bár itt is vannak viták. Az RMDSZ azt mondja, hogy játékosai 86 százalékban uralják a mezőnyt. A másik két párt meg azt, hogy 80 százalékban.
E nemzeti válogatott edzőtáborba hívására különben sincs nagy remény, mert az abban részt vevők különböző szekértáborokhoz tartoznak. Bár az eredményes parlamentbe jutáshoz az EMNP még mindig emlegeti a lehetséges 6:3-as győzelmet, amivel a képviselőket, szenátorokat az alternatív küszöbön át be lehetne rúgni a parlamentbe. Magyar pártjaink nagy udvariasságukban saját pártjukat ajánlgatják egymásnak mint egyedülit és üdvözítőt, amelyiknek történelmi hivatása elhozni nekünk az autonómiát. Ez az együttműködés semmiképp sem akar magától összejönni, ezért csak egy lehetőség marad, hogy minden pártunk és azok főkorifeusai bejussanak a román parlamentbe. Mégpedig, ha a magyarok román pártok listáin indulnak. A megoldás ez! A választás után ugyanis állítólag lesz lehetőség nagy-nagy kollaborálásra a magyarok között. Láttuk, hogy a román pártoknak igazán nem számít, ki van listáikon, ha úgy tűnik, az illető neve vagy pártocskája hoz a konyhára néhány szavazatot. Aztán amikor már bent vannak a parlamentben a magyarok, akkor ott összeállhatnak, és teljes erőbedobással küzdhetnek saját érdekeikért és mellesleg érdekeinkért. Zsarolhatják is, amelyiknek listáján bejutottak, hogy ha nem teljesítik különféle kérésüket, átállnak egy másik pártba, és esetleg kormányt is robbanthatnak.
Sőt, belülről akár bomlaszthatják is ezen pártok nagy nemzetállami és magyarellenes egységét.
