Demeter J. Ildikó
A már várható első havazás előtt maga a kormányfő figyelmeztette az útkarbantartókat kötelességeikre, és gondosan elmagyarázta, hogy a saját dolgukat nekik kell elvégezniük, ne a lakosságtól várják el a hómentesítést. Arról azonban próbált megfeledkezni, hogy a tél nem csupán hideget és hótorlaszokat hozhat, hanem – az uniós pénzek elvonása miatt – több tízezer munkahely és több száz civil szervezet létét is fenyegeti.
A tények közismertek: júniusban az Európai Bizottság a szállítási, a régiófejlesztési, a gazdasági versenyképességet növelő és a környezetvédelmi program pénzelését is befagyasztotta, most pedig a humánerőforrás-fejlesztési alapokat nyírta vissza a közbeszerzési eljárásoknál felfedezett szabálytalanságok miatt. Románia eddig is a legutolsó helyen állt a lehívott európai alapok arányát tekintve, és az sem titok, hogy még a közös európai költségvetésbe befizetett pénzt sem sikerült visszahozni, holott ennek ötszöröse lehetne a miénk. Épülhetne belőle autópálya, idegenforgalmat vonzó gyógy- és élményfürdő, felzárkózhatna kisvállalkozó, tisztulhatnának vizeink, hegyeink, megmaradhatnának erdeink és tanult fiataljaink is – vagyis mindaz, amire olyan büszkén szoktunk hivatkozni, mint gazdagságunk lehetséges alapjaira. Pedig tőlünk nyugatabbra a válság ellenére is látszik némi haladás, sőt, Lengyelországban recesszió sincs, éppen azért, mert közel száz százalékban felhasználták a megpályázható összegeket. Bizony, ezt mi is megtehettük volna, hiszen az eddigi mulasztások bepótlására immár tizenhárom hónapja van külön ezzel megbízott miniszterünk. Akkor már az is eredmény volt, hogy elismerték a lemaradást, a Boc-kormány által kinevezett Leonard Orban pedig az Ungureanu- és a Ponta-kormányban is a helyén maradt – a helyzet azonban nem javult, hanem egyre csak romlott. Jelenleg akkora bürokratikus zűrzavar uralkodik, annyira átláthatatlanok az elszámolások, hogy már fél éve késnek a kifizetések, a cégek, alapítványok saját zsebükből előlegezik meg egy-egy – nyertes! – program költségeit, sokak számláit zárolták, az állam pedig segítség helyett csak a maga részét követeli azoktól, akik legalább próbáltak valamit mozdítani, és akiket a gyeplő lovak közé dobásával maga sodort a csőd szélére. Most pedig mossa a kezeit. Victor Ponta kormányfő sietett felmenteni Orbant a felelősség alól, szerinte a bajok korábban kezdődtek, úgy 2009-ben, ezekért az előző kormány okolható.
Azt jól tudjuk, hogy nálunk mindig más tehet arról, ha valami rosszul megy, de szeretnénk végre valamit arról is hallani, hogy valamelyik kormány, miniszter vagy felelős tisztségviselő elébb vitte a rábízott dolgokat, több pénzt hozott az országnak – és mindezt nem kampánycélokból, hanem mert adólejeinket nem csak a hóeltakarításra veszik el...
