A csendes, halk és kiegyensúlyozott tollforgatót, Flóra Gabi kollégánkat már magáénak mondja a szemerjai új temető panteonja. Amikor még hozzánk hasonlóan Ő is a sajtó számára épített Ház lakója-munkása volt, Ő az Előre, majd a Romániai Magyar Szó számára írta a pontos, a mezőgazdász szakmai igényeire épített tudósításait.
Homoród menti unitáriusként lett az agrárium szerelmese, a toll elkötelezettje. A tollforgatás közkatonája volt 46 éven keresztül. Szerénységére mi sem volt jellemzőbb, mint az, hogy távozáskor külön kis irodájának ajtajában is csak olyan csendesen forgatta a kulcsot, hogy minket, a „közelkollégákat” – ahogyan Ő nevezett – nehogy megzavarjon. Személygépkocsival nem utazott, gyalog kereste fel adatközlőit, barátjává csak azt fogadta, aki lelke közelébe tudott férkőzni. Adat- és ismeretbagázsijából bármikor jó szívvel adott, rövid tudósításait köszönettel vette a Megyei Tükör, olykor az induló Háromszék is. Egy pohár bor mellett tegezni kezdtük egymást a Holló Ernő Sajtópincében. Hát nézd – mondta –, ezzel Jancsi megtisztelt, és nem akárhol vagyunk, jegyezd meg: ez az ország egyetlen folyamatosan működő magyar nyelvű sajtóklubja!
Hát szervusz, Gabi. Te is, a sajtóklubos Matekovics is ott vagytok már az örök mezőkön. Mi pedig, mert tehetjük, őrizzük emléketeket.
