Nagy Ágnes, a Román Nemzeti Bank igazgatótanácsának tagja, egyetemi tanár a Romániai Magyar Közgazdász Társaság helyi fiókja meghívására tartott előadásának utolsó részében a hazai makrogazdaság nehézségeit és lehetőségeit taglalta.
Vállalt fejlődési stratégia
Az Európa 2020-as uniós stratégiai dokumentum révén, amelyet mind a 27 tagország vállal, a gazdasági kormányzás konszolidációjáról, a fenntartható, de egy harmadik típusú, az inkluzív növekedés biztosításáról, illetve az unió korszerűsítéséről és a gazdasági növekedés, valamint a reálszektorban (és nem a közszférában) esedékes munkahelyteremtés céljáról beszél. Mert uniós szinten alacsony a versenyképesség, a termelékenység és a növekedés, ez egyrészt az államadósság növekedéséhez, másrészt a magán- és a pénzügyi szektor eladósodottságához vezet.
A kelet-közép-európai országok legnagyobb makrogazdasági gondja a folyó fizetési mérleg deficitje. Sajnos, nem vagyunk olyan gazdasági megalapozottságban, hogy a maastrichti kritériumokat teljesíteni tudjuk – vélekedik a bankszakértő. Olyan egyensúlytalanságok léteznek a gazdaságban, amelyeket csak úgy tudunk korrigálni, hogy időt „vásárolunk” a nemzetközi pénzintézetektől és az EU-tól (keretegyezmények), hogy a belső strukturális reformokat végre tudjuk hajtani a keretegyezmény révén megszerzett külső hitelességünk, vagyis a külső finanszírozhatóság révén. Magyarország esetében a folyó fizetési mérleg (az export–import arány) mindig pozitív volt, ami azt jelenti, hogy a reálszektort ők már átalakították. Maradt a belső államadósság és a deficitek problémája, ezért a közszféra reformjára kell összpontosítaniuk, hogy az egyensúlytalanságok kezelhetőek legyenek.
Hazai folyamatok
A romániai makrogazdasági lépéseket a szigor és a lazítás precíz adagolása jellemzi az egyensúly fenntartása érdekében. Vagyis az ár- és pénzügyi rendszer stabilitása, a fiskális politikák prociklikussága (a bankok tevékenysége és a gazdaság rövid távú konjunktúraciklusai együtt járnak – szerk. megj.) egyfelől mint szigor, másfelől pedig a potenciális gazdasági növekedési ütem gyorsított strukturális reformjainak hiánya mint lazítás. A közeljövő prioritása a növekedésbarát fiskális konszolidáció és a reálgazdaság hitelezésének visszaállítása normális keretbe, hiszen térségünkben a kereskedelmi bankok nem is alapfeladatukat teljesítik, vagyis azt, hogy hitelezzék a reálszektort. 2007 előtt túlfűtött lakossági és vállalkozási hitelezés folyt, nem fenntartható gazdasági növekedést pörgetve fel (irreális szintű fogyasztás), majd a bankok megtorpantak, bevásároltak állampapírból, de az sem lett kockázatmentes, további céltartalékok képzésére kötelezte a felügyelet, hogy biztonságban legyen a pénzügyi rendszer stabilitása.
A 2007-es nagy, több mint hétszázalékos növekedés után recesszió következett, majd 2011-től visszaáll a növekedés, de ez maximum kétszázalékos lehet, idénre egy százalék alá eshet. Ezt persze külső tényezők is befolyásolják, a román export háromnegyede az unióba megy, ahol szintén visszaesés tapasztalható, a külső sérülékenység tehát nagyon nagy figyelmet igényel. A minimális növekedés viszont azt jelzi, hogy a gazdaság működik.
A növekedés és a külföldi tőkeáramlás összefüggésében a 2000–2004 között beérkezett magántőke fiskális konszolidációval járt, a 2005–2008-as időszakban viszont nagyon magas volt a magántőke-beáramlás Romániába, de prociklikus fiskális politikákkal válaszoltak rá. 2009–2010 között már elsősorban az intézményesített összegekre számíthattak, mert a deficitek finanszírozásához forrásra volt szükség. Ez utóbbi sokkal kisebb mértékű, mint a korábbi időszakból származó külföldi tőke, illetve amit a magán átutalások és a bankhitelek jelentettek (amit az anyabankok a leányvállalatoknak, majd az itteni piacnak jó kamatlábbal kihelyeztek).
A monetáris politika kamatszintje megfelelő volt, ha figyelembe vesszük a hazai inflációs rátát, de csak idén májusig. Addig azt is mondhattuk volna, hogy Románia a legnagyobb inflációcsökkentő utat járta be 1989 óta, de bejött az idei mezőgazdasági év, a nagy szárazság, az élelmiszerek drágulása, márpedig nálunk az árindex nem kevesebb, mint harminchárom százalékát (ebben elsők vagyunk Európában) az élelmiszerárak teszik ki. Ezért lehet, hogy átmenetileg év végére az infláció kimegy a maastrichti 3+1 százalékos sávból. S ehhez a kőolaj árának növekedése, illetve a lej–dollár árfolyam változása (ez nagyobb mértékű volt, mint a lej euróhoz viszonyított romlása, márpedig az olajat dollárban adják) is hozzájárult.
Hogy melyek a feladatok, a prioritások? Exportképes, magas alkalmazási potenciállal rendelkező ágazatok fejlesztésére van szükség. Racionalizálni kell ugyanakkor az állam feladatát, a privatizáció jellegét és mértékét, a kormányszintű korrupciót meg kell fékezni, hiszen ez hat a legkedvezőtlenebbül a gazdaság fejlődésére. (Korrupció mindenhol van, de a kormányszintű korrupció Európa-szerte jóval mérsékeltebb.) Meg kell határozni azt a hitelszintet, amit alacsony GDP-növekedés mellett is ki tud termelni az ország, és meg kell határozni: mekkora az az adószint, amelyet bevételezni is lehet (e tekintetben létezik mozgástér, hiszen Románia az alacsony adószintű országok közé tartozik).
