A múlt héten nagy csinnadrattával és a megszokott médianyilvánossággal elinduló vizsgálat – először több mint száz, a román államvasutaknál tevékenykedő személyt citáltak maszkos zsandárok kíséretében a brassói törvényszékre, és a gyanúsítottak száma napról napra nő – azt jelzi: az évek során valóságos összjáték alakult ki, a kalauzok és az ellenőrök összedolgoztak, a különféle állomásokra jegy nélkül utazni kívánó személyek megszabott összeget perkáltak le. A kalauzok és ellenőreik ezeken a naponta elképesztő összegekre rúgó pénzeken testvériesen osztoztak, s megszabott arányt juttattak feletteseiknek is, feltételezések szerint a vasúti igazgatókig vagy az államvasutak vezetőiig érnek a szálak. Itt elsősorban – amennyire ezt a sokszor egymásnak is ellentmondó hírek alapján meg lehet ítélni – a piramisjátékokra emlékeztető megszervezettségen a hangsúly. Az utas – ez hangsúlyozandó – megszabott összeget adott a kalauznak, a tarifákat pontosan megszabták, ami egy általában rosszul működő államban, amilyen Abszurdisztán, már önmagában is elképesztő! Például: Bukarest és Brassó közt 30 lej, a főváros és Ploieşti között 10 lej, amin a megszervezett rendszer résztvevői – megint hangsúlyozandó – „testvériesen” megosztoztak. Mindenkinek megvolt a meghatározott részesedése, s a résztvevők – ez a legfurább az egészben (?) – még azután sem álltak le, hogy már néhány esetben megindult a nyomozás. Magyarán: bebiztosítva érezték magukat, abban reménykedhettek, hogy nagy befolyású feletteseik – akiknek pontosan átutalták a kijáró pénzeket, a borítékokat sokszor szemeteskukákba rejtették – úgyis kiállnak értük, s az ellenőrzés majd csak elül, hamvába hull, mint a romániai korrupció más kirívó botrányai esetében.
Nem így történt, a botrány dagad, egyre több vasúti dolgozót hallgatnak ki, az persze ma még megjósolhatatlan, hogy a vizsgálat meddig megy el, s valóban feltárja-e a vasúti korrupciót, vagy újra csak a szervezett, piramisjátékra emlékeztető ügyben részt vevő kisembereket, kalauzokat, ellenőröket vegzálják, s ahogy megszokhattuk a korrupció elleni „harc” boldog(talan) esztendeiben, az ügy majd valahogyan csak elül, néhány tucat vasutast kikiáltanak bűnbaknak, s a nagy kutyák szokás szerint megússzák. Már most hallani olyan hangokat, hogy az ügy kifejezetten árt Románia utóbbi időben alaposan megtépázott nemzetközi hírnevének. Ez már önmagában is hátborzongató, hogy is van ez, nem a korrupció, hanem annak feltárása árt a nem is létező hírnevünknek?!
Az ügy mindenesetre már most jelzi, a leszállóágban lévő államvasutak egész működését át- és újra kellene szervezni, legalább olyan „szakértelemmel”, amely a jelenlegi, az egész hálózatot érintő korrupcióra jellemző. Másként újra csak ez bizonyosodik be, hogy itt valóban Kelet kapujában vagyunk, ahol semmit nem vesznek komolyan.