Mutassanak nekem egy embert, akinek még nem hozták kalauzok a tudomására, hogy ők zsebre dolgoznak, hogy jegy nélkül is lehet utazni e kies honban, sőt, úgy olcsóbb és egészségesebb! Miként emlékezetes marad az a mély és leplezetlen csalódottság is, amely kiült a legutóbbi vonatos kalandom idején a jegykezelő arcára, amikor is az elvárt pár lej helyett egy szabályos jegyet adtam a markába.
A vasút, ez a valamikor állami monopóliumként létrejött Isten áldása ma malomkőként nehezedik az állami büdzsé nyakába, nemhogy nem hoz pénzt, hanem csak visz, méghozzá hatalmas és lavinaszerűen növekvő összegeket, miközben úgy megy össze, mint a tótorgona. A vasutat ugyanis elnyelte a korrupció örvénye, és úgy tűnik, nincs belőle számára szabadulás. Az állami vállalat sok ezer sebből, illetve marokból vérzik. Ahány kéz, annyi fekete lyuk, melyben a matéria antimatériává lényegül át, a közpénz a családot, a személyt gyarapítja. Nem megérdemelt bérként kerül az otthoni kasszába, hanem mellékjövedelemként, amolyan csúszópénzként, baksisként, jattként, lefizetésként – és sorolhatnám. A családi pénztár persze eleshet e bevételtől, ha az alkalmazott rajtaveszt üzelmein. Az állam húsz éve próbálja megállítani a szakadékba rohanó szerelvényt, de nem sok sikerrel. Persze, amíg azoknak osztja le a vezető állásokat, akik például a magán-autóbuszos vagy -kamionos szállítás fellendítésében érdekeltek, hiába is reméli, hogy a kisiklásnak elejét veheti.
Márpedig Romániában ez történt. El is apadt az utaslétszám oly vészesen, hogy évek óta úgyszólván üres, már-már szellemvagonokkal futnak a mozdonyok körbe-karikába. Valamit tenni kellett hát. Nem az ésszerűsítéssel, létszámcsökkentéssel, megvesztegethetetlen ellenőri kar kialakításával kezdték, holott ez a bajok gyökere, hanem a mindent befonó maffia láthatatlan polipkarjait fejtették fel titkosrendőrök segítségével. Beépült detektívek nyomozták ki, hogy a maffia nem annyira a kalauzokból áll, nem is ők az igazi nyertesek, hanem akik igazán jól járnak, azok a főnökeik. Az ellenőrök és feletteseik ugyanis nem kockáztatják az azonnali tettenérést, őket valóban nehezebb lefülelni. Most – egyes estekre korlátozva – ez is megtörtént.
A modell azonban újjászülethet bármikor, miként kinő a hétfejű sárkány levágott feje. Míg ennek nem veszik elejét, a vezérigazgató továbbra is egyszerre fogja kiadni a parancsot az ellenőrzésre, és figyelmeztetni a kalauzt, hogy kit küldött a nyakára és miért.