Lesz-e itt valaha is olyan élet számunkra, mint az állami gazdaság idejében? – kérdezték már a mezőgazdasági munkástelep kapujában, amikor szerkesztőségünk kocsija megjelent. Az arcokon láttuk, de értettünk a szóból is: „az a vonat elment”. Már a Nemere, a metsző háromszéki téli szél kergetőzött a szépmezői romos épületek között. Akinek megadatott, hogy kenyérbe essék helyben, Sepsiszentgyörgyön vagy a környéken, azt hiába kerestük, aki ezt sem teheti, csak akkor jön ki meleg és fűtött lakásából, ha keresik. „Nem tudjuk, miképpen lehetne itt kissé jobbá-szebbé varázsolni az életet – cseng ki az élelmiszerüzlet előtt tébláboló unott képűek kételyeiből –, mert erre a vonatra, ami most robog, nagyon nehéz felülni...”
Az ipari park mentőöv lenne
De érkezik-e egyáltalán új vonat Szépmező lakói számára, mely a munkalehetőségeket jelképezné? Mert maroknyi az ember, aki gond nélkül, kitartó munkával, helyben vagy a közelben meg tudja keresni a mindennapit. Bárkit kérdeztünk, azt válaszolta: keresse meg Sztakics Éva alpolgármester asszonyt, ő felel értünk, ő mindent tud, lehetőségeinket a városvezetéstől várjuk. Így igaz, mert a városi tanács visszavásárolta Szépmezőt, visszaszerzett itt egy 36 hektáros területet, a vegyes nemzetiségű, de zömében székely magyar egykori munkásközösség számára. Mi több, megvásárolta a munkáslakásokat, telekkönyveztette, behirdette, hogy azokat megvásárolhatják lakóik, kiépítette a negyed infrastruktúráját. Buszbeállót, játszóparkot építtetett a gyerekeknek.
– De mi lesz a már régebb megálmodott-megpályázott ipari parkkal, amely mentőöv lehetne Szépmező számára? – kérdeztük Sztakics Évát.
– Sajnos, három éve is elmúlt októberben, hogy leadtuk a pályázatot. Úgy gondolom, nem utasították vissza, mert folyamatosan kérnek Bukarestből ilyen-olyan pontosításokat, újabb és újabb adatokat, több mint bizonyos, hogy már aláírás előtt áll. Nagyon fontos lenne ez nemcsak a város, hanem a szépmezői emberek szempontjából is, mert elsősorban munkalehetőséget teremt majd. Az ipari park körülbelül 16 hektárnyit foglalna el. Szerettük volna teljesen beépíteni a farm területét, de mert a pályázat készítésének idején a bérlő Halav Love céggel szerződésünk volt, az egész területet nem tudtuk betetetni az ipari park tervezetébe. Mozdultunk azonban már ennek érdekében is. Mivel időközben a Halab Love megszűnt, utólagosan is be tudjuk majd építeni a fennmaradt 15 hektáros területet. Időközben aztán a bérleti szerződést is felbontottuk, mert a cég nem fektetett be, nem javított, azóta az istállóépületek, de a többi ingatlan is szerfelett leromlott.
Nehezen elképzelhető látványt nyújtanak a volt állami gazdaság teljesen leromlott épületei, az irodák, istállók, raktárak. Csak amit nem lehetett, azt nem lopták el onnan, elsősorban a fémszerkezeteket vitték, mert abból azonnal pénzt lehetett kapni. Nem kell erősen keresni, kik a tettesek – mondták a helyiek: a gyomor és a nyomor nagy úr. Rengeteg a munkanélküli, a vas pénzzé, a pénz élelmiszerré változik! Alig zárták le az óvoda régi épületét, a gázvezetékeket is meglovasították... Éppen porrá nem égett itt minden, így nem a hamuból, hanem a romokból kell felemelkednie a főnixmadárnak, mely valóban az életet adó ipari park lenne! „Kultúrháza, klubja sincs a telepieknek – magyarázták azok, akiknek fáj, hogy leromlott a lakótelep –, pedig ott tátong üresen az állami gazdaság irodaháza, az is félig kirabolva. Meg kellene erősíteni a közbiztonság ellenőrzését, ide csak akkor jön rendőr-csendőr, ha valaki hívja őket!”
Ingáznak a kisiskolások
– Az idén úgy döntöttünk – folytatta Sztakics Éva –, hogy Szépmezőről, mivel amúgy is az Állomás negyedi Ady Endre-iskolához tartozott, amelynek sulibusza is van, bevisszük a gyerekeket a szentgyörgyi anyaintézményhez. Nem volt megfelelő a telepi iskola épülete. Ez az egyetlen ilyen jellegű ingatlanunk, ahol még nem sikerült korszerűsíteni. Az iskola elköltöztetésével jobb körülményeket teremthettünk az óvodások számára. Most akarjuk megkezdeni a belső mosdók kialakítását.
– Mi szeretettel fogadtuk a szépmezői tanulókat – szólt a költözködésről Szakács Zoltán, az Ady-iskola igazgató-tanára. – Elméletileg jobb lett volna, ha ezek a szociális gondokkal küzdő családok gyerekei ott maradnak abban a közösségben, jobban össze tudtuk volna fogni őket, erre kértek is engem a szülők, de az az igazság, hogy az összevont I–IV. osztály létszáma is veszélyesen csökkenni kezdett. A döntést a városi önkormányzat hozta. Mi elkészítettünk már egy tervezetet is egy ottani új iskola-óvoda számára, ami aztán torzóban maradt.
Némi jóban is volt részünk. Nem marad örökre néma az iskola épülete, ahol megjelent az első főnixmadár: a telepen lakó fiatal Deák Éva, aki sikeresen megszervezte a szépmezői gyermekek sokoldalú délutáni foglalkoztatását. Az egyetemista lány hetenként önkéntesen angolra oktatja őket, s aki igényli, annak a tanulásban is segítenek. Bejegyzés alatt áll a Szépmezői Fiatalok Egyesülete, a SZÉPSZI – mondta –, mert pályázni is szeretnének. Ebben segít a HÁRIT-tól Kelemen Szilárd. Támogatójuk a Diószegi-pékség, de újabbakat is jó szívvel fogadnának.
– Nagyon megviselt állapotban vannak az itteni munkáslakások – mondtuk az alpolgármesternek.
– Ezeket mi megvásároltuk, de már akkor is eléggé lelakottak voltak. Idén több mint 50 000 lejt költöttünk három tarthatatlan állapotban lévő tömbház felújítására, már befolyt az eső a lakásokba. Sajnos, a lakóknak nincs pénzük a felújításra, pedig eléggé előnyös áron bérlik. Néhány évvel ezelőtt bevezettük a vizet, vízórákat szereltettünk a lépcsőházakba, megoldottuk a szennyvíz összegyűjtését, elkészült a telep kanalizálása. El szeretnénk adni ezeket a lakásokat, de nem igazán mutatkozik vásárlási szándék, nem nagyon érdekünk, hogy fenntartsuk ezeket. Értékük 20–30 ezer lej körüli, ami a mai lakásárakhoz viszonyítva nagyon előnyös, de sajnos, ez sem sokat nyom a latban. Sokan arra hivatkoznak, hogy a lakásbelső felújítására kölcsönt vettek fel, s számunkra logikusnak tűnik, hogy az így felújított lakások a lakók saját tulajdonába kerülhessenek.
– Én kétlem azt, hogy ezeket többen meg tudnánk vásárolni – nyilatkozta egy magát megnevezni nem óhajtó tömbházlakó. – A belső felújításra valóban sokan vettek fel kölcsönt, de most, akinek nincsen munkahelye, kölcsönt nem kaphat. A napszámból, a csip-csup jövedelemből eszközölhető közös felújítás – egy-két kivétellel – álom marad!
Szépmezőn a remény meghalt, nincs más vigasz, csak az ima? – tettük fel magunkban a kérdést. A helybeli katolikus filia kápolnájában elég gyakran kerül sor szentmisére.
Szépmező az Állomás negyedi Szent Benedek anyaegyházhoz tartozik. Kápolnájának védőszentje Szent József, a munkás. Május 1-jén nem csak a munkások, a katolikusok is ünnepelnek, Jézus nevelőatyjára, az ácsra emlékezve. Munkás Szent József ünnepét XII. Piusz pápa rendelte el 1955. május 1-jén. Nagyon illik a szépmezői nyomorúságos közhangulathoz ez a védőszent megválasztása által is mérsékelt egyházi viszonyulás, ami az anyagiakban, egyházfenntartási járulékok helyzetében is megmutatkozik. Pedig itt is hallatja hangját a harang hívó szava. A kemény munka és a jövedelem megszerzésére telepedtek ide zömében egykor a katolikus csángók. Életmódjukhoz még a kápolna búcsús napja is találó: május elseje!
Történelemmel ízesíteni a Szépmező-könyvet
Ahogyan Látó Anna könyvet írt Kommandóról, bizonyára akad majd egy tollforgató, aki meg tudná írni Szépmező igaz történetét. Mert egyre halványul az emlékezés, és itt az ideje, hogy igaz történelem születhessen ezen a sokat szenvedett tájékon is!
Egy 1493-ban kelt oklevélben említik első alkalommal e helyet Zepmezew formában, 1786-ban már mint Szépmezőt. Legjobb talaján olyan magas sikértartalmú búza termett s terem, ami aranyérmet kapott Triesztben 1896-ban a millenniumi kiállításon. Szinte hihetetlen, hogy magányos tanyák sokasága tarkította Szépmezőt az elmúlt században. Önerőből, munkával teremtettek életet itt maguknak a szentgyörgyi és környékbeli emberek: Ilyen volt a Kolcza-tanya, a Gergely-, majd a Rednik-tanya. Előbbit Nagy Gergely tulajdonosáról Gergelyfalvának nevezték. Folytatjuk a sort: Rájmes-tanya, Depner-tanya, Nájmon-tanya, Nyúl-tanya és végül a Sütő-tanya, amit a helyi humor Sütőfalvaként emleget. Mondanunk sem kell, hogy ezeket semmivé tette a régi totalitárius rendszer. A házakat, a földvagyont államosították, a legtöbb épületet lebontották. A Kolcza-tanyát a szentgyörgyi kollektív bontatta le, és sorban, majdnem egytől egyig a hanyagság és a lelketlenség áldozatai lettek azok a jó vizű, mély kutak, amelyek e tanyákat kiszolgálták. Szépmező geológiai szerkezete olyan, hogy mélyen fekszik a talajvízréteg, s így nem kis munkába került vizet hozni a felszínre. Gyilkossággal is felér, hogy ezeket a kutakat betemették, némelyiket később dögkútként használták! Némelyek most is siratják azt az állami gazdaságot, mely Szépmező kellős közepén ült rá a legjobb, legsimább magán földterületekre. Sokféle a sirató, valaki egykori földvagyonát, más fordítva, a változás teremtette biztos munkahelyét búsulja, például a tehenész háromkúti vagy a gyimesi ember, siratják azok, akiknek jól fogott a pénzbeni és a természetbeni juttatás, de utóbb az is, aki magánvagyonát nem tudta műveltetni, a részvényes. Siratják az elvesztett 50 árakat a megfáradó szépmezőiek, s látva a romhalmazzá lett épületeket, gyakran emlegetik a szigort és a munkafegyelmet, amit Bartha igazgató-mérnök kemény kézzel gyakorolt!
A Szépmező emlékhely is. Emlékhelye Sepsiszentgyörgynek, mert nyugati pereme az Eprestető. Itt zajlott le Háromszék szabadságharcos múltjának dicső eseménye: 1849. július 5-én Gyertyánffy Ferenc honvédszázados vitéz csapata az utolsó emberig küzdött a túlerővel támadó muszkák ellen, egy szál magyar cigány ember menekült meg, Szász István, aki később Árkoson mesélte el a végzetes történteket. Sok évtizednek kellett eltelnie, hogy végül a szabadságharc 150. évfordulója alkalmával új emlékoszlopot emeljenek az Állomás negyedi Ady Endre-iskola előtt a szépmezői csata emlékére.