Negyvennyolcas indulóval kezdődött és a székely himnusz eléneklésével zárult tegnap este a Bod Péter Megyei Könyvtár zsúfolásig telt Gábor Áron Termében A székelység története című könyv bemutatója. A Kézikönyv és tankönyv az általános iskolák VI. és VII. osztályai (valamint minden érdeklődő) számára alcímű könyv Hargita és Kovászna megye tanácsának megbízásából készült, programfelelőse Ferencz Salamon Alpár történelemtanár, volt Hargita megyei főtanfelügyelő, főszerkesztője Hermann Gusztáv Mihály történész, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem előadótanára, illusztrátora Gyöngyössy János.
Szerzői mind székelyföldiek, közülük Kádár Gyula történész, a Háromszék külső munkatársa, Sepsiszéki Nagy Balázs néprajzkutató és Sztáncsuj Sándor József régész háromszéki. A kötetből mintegy kétszáz példány fogyott el a bemutató alatt és azt követően.
Nagy Balázs rendkívüli könyvbemutatónak nevezte a tegnapit, hiszen, mint fogalmazott, gyerekkorában, sőt, még szülei gyerekkorában sem adatott meg a lehetőség, hogy a székelység történetét tanítsák, tanulják. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke köszöntőbeszédében kiemelte: Székelyföld mi vagyunk, közös alkotásunk, és jövőnket erős és sikeres Székelyföldnek hívják. Rámutatott: Bukarestben már be akarják darálni a székelység történetét bemutató tankönyvet, pedig nem is ismerik tartalmát. Ez mutatja, félnek a Székelyföldtől, s ha ez így van, azt jelenti, jó úton haladunk, mutatott rá az elnök. Jövőteremtő utunk fontos mérföldkövének nevezte a tankönyv megszületését, s kívánta, merjünk továbbmenni ezen az úton, merjünk Székelyföld jövője lenni. Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke elmondta, a székely tankönyv ötlete Háromszékről származott. Kívánta, találkozzanak a marosszéki bemutatón is.
Ferencz S. Alpár a könyv mottóját tartotta fontosnak megemlíteni: közösségi múltunkról közösségi jövőnkért. A kiadvány küllemét emelik Gyöngyössy János illusztrációi, így tetszetős a gyerekszemnek, s szívesebben ráharap a kíváncsi elme. Habár közoktatásjogi szempontból nem minősíthető tankönyvnek, olyan információs anyagot tartalmaz, hogy mindig is tankönyv marad. Nem helytörténet, hanem közösségi történelem, nem valaki ellen szól, hanem valakiknek, a székely gyerekeknek, hogy megismerjék közösségük múltját.
Hermann Gusztáv Mihály szerint a nagy kérdés az volt, hogyan ötvözzék a székelyek valós történelmét a virtuálissal, azaz a mítoszokkal. Úgy véli, sikerült megtalálni a megfelelő arányt, hogy bátran szembenézhessenek a tudományos körök tagjaival, és az utcán is felemelt fővel járhassanak. A székelység cicomázatlan történelme is van annyira érdekes, tanulságos, hogy a könyvet a siker útjára viszi – mondotta.
Kádár Gyula hangoztatta, a székelység története oktatásának össznépi feladatnak kell lennie. Úgy véli, két év alatt – VI. és VII. osztályban – az anyag elsajátítható, és más tanárok is besegíthetnek, hisz a bevezetőt földrajz-, az olvasmányokkal tarkított részeket magyar szakos tanárok is leadhatják. A könyv a nemzettudat erősítését szolgátja, s erre manapság nagy szükség van.
