Maratoni küzdelem után eldőlt: Barack Obama, Amerika negyvennegyedik elnöke, újabb négy évre marad a Fehér Házban. A küzdelem nem volt éppen olyan szoros, mint ahogyan jósolták, hiszen a régi-új elnök a billegő (bizonytalan) államokban – elsősorban Ohióban – fölényesen győzött. Az ohiói eredmény már előrevetítette Obama győzelmét, de más billegő államokban is nyert, elsősorban Coloradóban, Új Karolinában, Nevadában.
Sokak szerint a választást Obama kihívója, Mitt Romney veszítette el, a célegyenesben nem tudott igazán meggyőző lenni. Obama mellett karizmatikus személyisége, közvetlensége döntött, például ahogy a kampány során bemegy egy hamburgerboltba, és tárgyal az emberekkel, elhitetve, hogy mellettük, értük van. És furcsa módon, az utóbbi esztendők legnagyobb katasztrófája, a New Yorkot és környékét veszélyeztető hurrikán során tanúsított viselkedése is meggyőzte a bizonytalankodókat, hogy az elnök teszi a dolgát. (Ahogy az ifjabb Busht 2001-ben a terrortámadás „mentette” meg, hiszen biztosan vesztésre állt.)
Az megint más kérdés, hogy mit tanult Obama az elmúlt évek bírálataiból. Négy esztendeje új fejezet kezdődött az amerikai történelemben, hiszen a világválság kellős közepén egy afroamerikai elnök megválasztásával hazája és a világ megelőlegezte a bizalmat, Obama többek között megkapta a Nobel-békedíjat is. Mindez jelezte, hogy sokat vártak tőle. Ezt – bírálói szerint – sem a gazdaságban, sem a külpolitikában nem sikerült beváltania. Ha nagyszabású gazdasági programjához mégsem tudja megszerezni a pénzt – a képviselőházban maradt a republikánus többség, míg a szenátusban is csak két-három szavazattal győztek a demokraták –, a világválság folytatódik, elmélyül, és ez Európára is kihatással lehet, nyomasztó időszakot vetítve előre. Kérdéses az is, mennyiben változik Obama külpolitikája, s a hangsúly Oroszország vagy Közel-Kelet vagy Kína politikájában hova tevődik? Folytatódik-e az afganisztáni kivonulás, erőteljesebb lesz-e az atombombával fenyegető Irán elleni fellépés stb. Ezek a közeljövő kikerülhetetlen, nagy kérdései.
Most Amerika ünnepel. És ebből is van, amit tanulni, a legyőzött Romney gratulált Obamának, mutatva: ellenfelek, de nem ellenségek, és hangsúlyozva, hogy kettőjük párbajánál fontosabb hazájuk, Amerika érdeke. S ugyanilyen hangnemben nyilatkozott Obama is, megígérve, hogy keresni fogja a további együttműködést, hisz republikánus kihívója programjában több olyan elem is szerepel, ami talán beépíthető az övébe. Igen, ez a civilizált hangnem üdvözlendő és utánozandó, megtanulandó lehetne mondjuk nálunk is, ahol a politikusok ellenségeskedései, modoruk, viselkedésük, populista demagógiájuk riasztó, s láthatóan fényévnyire állnak ettől a civilizált beszédmódtól.
