November 11. Szent Márton napja, aki a legenda szerint a Római Birodalom Pannónia tartományának Savaria nevű városában, a mai Szombathelyen látta meg a napvilágot 316-ban vagy 317-ben egy római elöljáró fiaként.
A római császár katonájaként szolgáló Márton a franciaországi Amiens városában egy hideg téli estén odadta meleg köpenyének felét egy nélkülöző koldusnak. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus koldus alakjában. Ettől kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta, megkeresztelkedett, sok jót cselekedett.
Az árulkodó libák. Jóságáról még életében legendák keringtek, püspökké akarták szentelni. A monda szerint, amikor Márton ennek hírét vette, az érte jövő küldöttek elől a ludak óljába bújt, nehogy megtalálják. Azok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, így elárulták Márton rejtekhelyét. Mártont 371-ben püspökké szentelték, és haláláig, 398-ig Tours-ban segítette a rászorulókat. Egy másik változat szerint ez a hagyomány a római időkre nyúlik vissza. November 11-e ősidők óta a téli évnegyed kezdő napja. Ilyenkor kóstolták meg az új bort, és az új termés is kitartott bőven, így nagy eszem-iszomot tartottak, hogy jövőre is jó termés legyen mindenhol. A rómaiak Aesculapiust, az orvosistent ünnepelték ilyenkor, s ludat öltek, amely a hadisten, Mars szent madara volt. (A madarak gágogásukkal egyszer megmentették Rómát a gallok éjszakai orv rajtaütésétől.)
Időjóslás. A népi időjárásjelzés szerint, ha november 11-én kemény fagy van, akkor karácsonykor enyhe lesz az idő. „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.” Ha viszont jó az idő Márton napján, nagyon hideg lesz a tél. „Ha jókedvű Márton, kemény tél lesz, borús Márton, borongós tél” – szól a népi bölcsesség. Aki pedig november 11-én éjjel álmodik, boldog lesz – így tartották.
Varázserőt tulajdonítottak Szent Márton vesszejének: ezt a pásztorok adták az állataikat legelőn hizlaló gazdáknak, akik az ajándékba kapott köteggel megveregették állataikat, bízva abban, hogy következő évben sok borjú, bárány születik.
Márton-tüzek. Hollandiában, Németországban és Ausztriában fáklyás felvonulásokat szerveztek, és Márton-tüzeket gyújtottak. Manapság a gyerekek sötétedéskor maguk készítette lampionokkal járják az utcákat, miközben régi Márton-napi dalokat énekelnek. A menet élén általában egy Szent Mártonnak öltözött lovas áll. Az ünnepség befejezéseként Márton-tüzet gyújtanak, és a gyerekek finomságokat, perecet, Márton-kiflit, fánkot, liba alakú kalácsot, cukorkát kapnak ajándékba, éppen úgy, mint nálunk Mikuláskor.
Szent Márton nyara. Portugáliában ezt a napot országszerte ünneplik. A családok és barátok gyűlnek ilyenkor össze, sültgeszetnyét esznek, és bort isznak. Itt úgy tartják, hogy Szent Márton, miután a köpönyege felét odadta egy koldusnak, folytatta útját, és a másik felét is elajándékozta egy szegény embernek. A hideg időben hosszú útnak nézett elébe, de csodák csodájára a nap olyan erősen kezdett sütni, hogy a fagy felengedett. Mivel ez novemberben igen furcsa, isteni közbenjárásnak vették. Azóta is Szent Márton nyaraként emlegetik, ha ezen a napon a hideg időjárást megtöri egy-egy napsugár.
