„Igen: élni, míg élünk. Igen: ez a szabály. De mit csináljunk az életünkkel, ha fáj?” – kérdezi Ady, és a választ mindenki maga adja meg a saját életével.
Neked a családi hagyomány, legyen tanító vagy pap, segített hivatást választani. Ha a Székely Mikóban tanítasz, ahol te is tanultál valamikor, több mint egy ember meg nem fizetett munkáját végzed. Meg kell magyarázni, mit jelent történelmünk, és azt is, hogy mit jelent embernek és magyarnak lenni itt és most. Aki a Néri Szent Fülöp-iskolában tanít, egyszerű tanárnál többnek kell lennie emberségből, odafigyelésből, küldetéstudatból. Te a kettőt együtt csináltad, valahogy természetesen. Nagy szeretettel, fáradhatatlanul, jókedvvel, legyen az tanóra, kirándulás, diáktanács, faültetés vagy bármi, amivel nevelni tudtál.
Fiatalon már életmű áll mögötted, hálás diákok szeretete majd biztosan elringat. És te, Kósa Apor döbbent diáknépe, Erdély drága ifjúsága, neked itt élned, nem halnod kell.
Fazakas Ágnes
