El­mondása szerint a szentgyörgyi sportegyesületek, csapatok ígéretesek, csak az önkormányzat bírja támogatni őket. A városi tanács új sportbizottsága nemrégiben kezdte meg munkáját, eredményt tehát még nem mutathat fel, de tudatosan és célszerűen megfogalmazott rövid és hosszú távú stratégiával az elkövetkező években meghatározhatja a megyeszékhelyi sportélet irányvonalát, fejlődését. Bí­zunk abban, hogy lesz stratégia, és addig is lássunk egypár tényt a négy hónapja dolgozó bizottság szemszögéből.
– Kezdésként beszéljünk a 2012-es pályázatokról. Mennyi pénzt szánt a sportra Sepsi­szentgyörgy önkormányzata ebben az esztendőben?
– Tudomásom szerint 600 ezer lejes keretet kaptunk, a második fél évre azonban valamivel kevesebb, mint a fele jutott, ugyanis eb­ből az összegből finanszírozták az idei Sportnapokat. A pénzösszeg nagynak tűnhet, de ez csak tűzoltásra elég. Mindig nagyon sok pályázat érkezik hozzánk, legutóbb összesen 133-at kaptunk. Ezek majdnem mind sportpályázatok, ifjúsági témájú alig érkezett. A bizottság ezért túlnyomórészt sporttal foglalkozik. Kinevezésünk után rögtön azzal kezdtük, hogy találkoztunk a nagyobb egyesületek képviselőivel. Megpróbáltuk együtt kideríteni, melyek az igényeik, és azt, hogy önerőből milyen pénzforrásokat, támogatókat tudnak bevetni. Idén kiemelt figyelemben részesült a nagypályás labdarúgás, a tavalyi ezüstérmes futsalcsapat, a női kézilabda, a férfi kosárlabda és az A-osztályba feljutó asztalitenisz. Ezek a csapatok egyenként több mint 25 ezer, míg a teremlabdarúgó-alakulat 100 ezer lejes támogatást kapott. Igyekszünk egyeztetni a megyei önkormányzattal is, hiszen a szentgyörgyi egyesületek nagy része a városnál és a megyénél is pályázott. A rendezvények nemcsak a sepsiszentgyörgyieknek szólnak, hanem megyei érdekeltségűek vagy regionálisak is. Lehet, hogy mi nem tudjuk támogatni a teljes tervet, de ha a megyei önkormányzat is beszáll a finanszírozásba, akár sikertörténet is válhat belőle.
– Milyen szempontok alapján bírálták el a sportpályázatokat?
– Elsősorban az számított, hogy tömeg- vagy csapatsportról szólnak-e, miként az is, hogy mennyi embert mozgatnak meg. Továbbá fontos szempont volt a teljesítmény, ám arra is figyeltünk, hogy az adott egyesületnek van-e távlata. Például a férfi kosárlabda kapcsán többször beszélgettünk Ván­csa Alberttel, ugyanis kis erőfeszítéssel, némi pluszpénzzel és egy-két idegenlégióssal fel lehet jutni a nemzeti ligába, de a kérdés az, hogy meg lehet-e ott maradni. Termé­szetesen számít a pályázat minősége, a pályázó múltbeli tevékenysége és az eredményei is, a megítélt összegek pedig 200 és 100 ezer lej között mozogtak. A lényeg az: nem adtak le olyan pályázatot, amit ne támogattunk volna. Akkor lesz gondban a bizottság, amikor év közben egy-egy váratlan nemzetközi szereplésre vagy versenyszervezésre kérnek pénzt. Ilyenkor nagyon nehéz segíteni, s ha a polgármester személyes keretében van pénz, akkor lehet, hogy tudunk adni, de ha nincs, akkor nem.
– A támogatás fejében milyen elvárásai vannak az önkormányzatnak?
– A legfontosabb kérésünk a pályázók felé, hogy népszerűsítsék tevékenységeiket, hiszen ez csak a javukat szolgálja. A következő pályázathoz pedig nyugodtan odacsatolhatják a rendezvényeikről szóló újságcikkeket, beszámolókat, hiszen ezáltal segítenek a döntéshozatalban. Némely egyesületeket megelőlegeztünk mind pénzzel, mind bizalommal, de elvárjuk tőlük a jó teljesítményt. Ha ez nem történik meg, következőkor már kisebb támogatást kapnak. Még egy dolgot kérünk a pályázóktól: küldjenek meghívókat a bizottság tagjainak, mivel részt szeretnének venni a sportrendezvényeken. Ez azért is szükséges, hogy ne látatlanban, sietve döntsünk a pályázatokról.
– Az egyéni vagy a csapatsportot támogatja inkább a polgármesteri hivatal?
– Mindegyik sportág kap támogatást, persze az eredmények függvényében. Az egyéni sportoknál gyakran az útiköltségek, a részvételi díj megtérítésére szoktak támogatást igényelni, de a csapatsportok sokkal többet kapnak. Még egyszer hangsúlyozom: mindenkit támogatunk, de sajnos, annyit soha nem tudunk adni, hogy elég legyen egy teljes projekt finanszírozására.
– Már négy hónapja irányítja a sport- és ifjúsági bizottságot. Ez az idő elegendő volt arra, hogy megítélje, milyen Sepsiszentgyörgy sportélete?
– A bizottságnak egyre nagyobb rálátása van a szentgyörgyi sportéletre. Összesen hetven egyesületet számoltunk meg, amelyek aktívak és tevékenykednek. Úgy érzem, komoly és színes munka folyik a sport terén, a rendezvények pedig több ezer fiatalt, felnőttet mozgatnak meg. Összességében jó, a lehetőségek adottak, és nemcsak a bizottságot, de a városi tanácsot is érdekli a sport. A város hozzálátott a sportbázisok felújításához: zajlanak a munkálatok az egykori kisstadionnál, a közeljövőben pedig minden iskola bitumenezett sportpályát kap. Nem­régiben elkészült a művészeti líceum pályája, korábban a Puskás Tivadar Szakközépiskolában és a Mikes Kelemen Líceumban fejeződtek be a munkálatok. A Vadász utcai sporttermet az egyesületek nagyon olcsón vagy éppen ingyen kapják meg rendezvényeikhez. Szerintem ez már nagy segítség a város részéről, és csak egy kérést kell leadni érte. Igyekszünk a lehetőségeket tovább bővíteni azzal, hogy újrahasznosítjuk a város területén található egykori kazánházakat. Legutóbb két sportegyesületnek adtunk egy-egy ilyen létesítményt: az egyiket az Adrenalin SE kapta, a másik pedig az Electrica SK-hoz kerül. A jó dolgok mellett van rossz is: a város csapatai úgy használhatják a Szabó Kati Sportcsarnokot, hogy komoly bért fizetnek. Ilyen körülmények között szükség volna egy új sportlétesítményre, de a Szabó Kati Sportcsarnokot is átvehetné a város. Egyelőre szunnyadóban az ügy, de az önkormányzat igyekszik, hogy az övé legyen a sportcsarnok.
– Melyek az önkormányzat és ezen belül a sportbizottság rövid távú céljai, tervei?
– Elsősorban megpróbáljuk növelni a pályázati keretet, hogy minél több pénzt tudjunk a sportra szánni. A rövid távú stratégiáink között szerepel továbbá, hogy helyzetbe hozzuk az egyesületeket, és feljavítsuk az infrastruktúrájukat.
– Hosszú távú elképzelések?
– A város folyamatosan fejlődik, ez a hullám a sportot jelentősen érinti, és a jövőben is érinteni fogja.
– Sepsiszentgyörgynek van egy új sportklubja, ennek égisze alatt működik a mostani kosárlabdacsapat.
– Új alapokra kellett helyezni a szentgyörgyi felnőtt női kosárlabdát, ehhez pedig szükség volt egy új klubra. A régi csapatnál mindig gondot okozott a pénz elszámolása, hiányzott az áttekinthetőség, s ezért a városi és a megyei önkormányzat a Tega Rt.-vel közösen döntött a Sepsi-SIC sportegyesület létrehozásáról. Jelenleg csak kosárlabdacsapata működik, de tervezzük más sportágak bevonását is, mint például az asztalitenisz. Ezek a csapatok az önkormányzat szárnyai alatt fognak tevékenykedni, ami biztos támogatást jelent számukra. A női kosárlabdacsapat így kezdhette újra tevékenységét, és ez idáig jól teljesít. Szerintünk a lányok sikeres rajton vannak túl, de még nem telt el annyi idő, hogy átfogó véleményt tudjunk alkotni róluk.
– Újra a női kosárlabdacsapat lett a város és a megye zászlóvivő csapata?
– Ha a tavalyi szezont nézzük, akkor a futsalcsapat vette át ezt a szerepet, és a közönség egy részét is átcsábította. Amikor hullámvölgyben volt a kosárlabda, akkor jött a teremlabdarúgás, és megmentette a város becsületét. Több kiemelt csapatunk van, így nem lehet azt mondani, hogy csak női kosárlabdában gondolkodunk. A Sepsi-SIC női alakulata fontos zászlóshajója a város és a megye sportéletének, de a futsalosok és az A-osztályba feljutó asztaliteniszezők is felzárkóztak. Elképzelhető, hogy a következő versenyidényre több kiemelt csapatunk is lesz, mivel a férfi kosarasok is megcélozták az élvonalbeli szereplést. Az esélyek, a képesség adott, csak bírjuk anyagilag támogatni együtteseinket.
– Tudomásom szerint a városnak csak egy lakónegyedi sportpályája van. Szerintem volna igény többre is.
– Ez a dolog konkrétan még nem került szóba, de támogatandó az ötlet. A várost megtöltöttük játszóterekkel, de ezek csak egy korosztályt szolgálnak ki. Ezért javasolta az önkormányzat, hogy felújítják az iskolák sportbázisait, de ezeket a lakónegyedek diákjai is használhassák, még akkor is, ha a gyerekek nem az adott intézmény tanulói. Ez a program nem állta ki az idő próbáját, mivel az iskolák elzárkóztak, hiszen féltik a tulajdonukat, félnek a rongálástól. Az Olt negyedben, a tömbházak gyűrűjében tényleg van egypár nagyon lerobbant állapotban lévő sportpálya, s az önkormányzatnak nemcsak az a feladata, hogy a kisgyerekeknek teremtse meg a játszás lehetőségét, hanem a kamaszoknak és az idősebb korosztálynak is módot kell biztosítania a sportolásra.