Olyan esemény zajlott a múlt héten Sepsiszentgyörgyön, amelyen olyanok vettek részt (székelyek), akik nincsenek is, azért a földért, amelyik nem létezik (Székely). Mindezt olyan zászló alatt, amely ezek után szintén nem létezhet. Így azt is lehetne mondani, hogy nem volt semmi.
De mégiscsak volt, mert a Hargita, Kovászna és Maros Megyei Románok Civil Fóruma azt mondta, hogy románellenes, szélsőséges, sovén megnyilvánulás történt. Még jó, hogy azon nem létező személyek protestáltak, mert az ilyen cselekményeket a törvény bünteti. Viszont a nem létező személyeket (a székelyeket) nem lehet büntetni. Az említett fórum Szlovákiához akar fordulni, hogy tanácsot kérjen az ilyen „revizionista provokációk” elleni védekezéshez. Románia mostanában elég szép eredményeket ér el a kétnyelvűség korlátozásában, a magyar utcanévtáblák elleni harcban (Sepsiszentgyörgyön, Marosvásárhelyen), az intézmények kétnyelvű tábláinak leperelésében, de bizony, lehetne még a szlovákoktól tanulni. Például kötelezővé lehetne tenni a magyar nevek átírását, miként a szlovákok tették a magyar női nevekkel. Ott nincs olyan, hogy Kovács, csak Kovácsová. Itt az összes magyar nevet át lehetne írni románnak egy -escu végződéssel. Kovácsból lenne Covacescu. A keresztneveket meg egyszerűen le lehetne fordítani.
Ilyen módon jó román lett egy névváltoztatással a marosvásárhelyi alpolgármester asszony, Ionela Ciotlaus is (valaha Csatlós lehetett, most meg román csatlós), akinek kitűnően sikerült névváltozása utáni identitásváltása, és most ő az, aki azt mondja, hogy Marosvásárhelyen nem kétnyelvű utcanevekre van szükség, hanem vendégforgalmi célokat szolgáló, többnyelvű információs táblákra. Gondolom, hogy a több nyelv közé nem számítja a magyart, pedig Erdélybe a legtöbb turista Magyarországról jön. Ez ellen sem ártana tenni valamit. Ez ügyben is tanácsot kellene kérni a szlovákoktól, akik Sólyom László köztársasági elnököt nem engedték be országukba. Erre a Luxemburgi Bíróság meg azt mondta, hogy jól tették! Ezek után valamilyen formában ki kellene terjeszteni a beutazás megtiltását az összes magyar állampolgárra. Azoktól a román állampolgároktól, akik felvették a magyar állampolgárságot, meg kellene vonni a régit, akár a szlovákok teszik, de legjobb lenne kitoloncolni őket az országból.
Visszatérve az utcanévtáblákhoz, ezt is jól megoldották Marosvásárhelyen, akár az iskolák névadását. A táblán a román név vagy utcanév után magyarul ki lehet írni, hogy utca. Például a Dózsa György utca esetében a tábla így néz ki: Strada Gheorghe Doja utca. A helységneveknél is a szlovákok sokkal jobb megoldásokat találtak. Voltak ugyanis olyan helységek, amelyeknek soha nem volt szlovák nevük. Ezeknek egy-egy szlovák személyiség nevét adták.
Lehet, hogy nálunk is visszatérnek a régi szép idők, amikor majd a helységneveket csak románul lehet leírni, mint huszonhárom évvel ezelőtt?
