Azt mondják – mi is mondjuk –, hogy a labdarúgás a sportok királya, az atlétika viszont a sportok királynője; és azt is, hogy minden sportot gimnasztikával kezdünk, és futás nélkül – ez pedig atlétika, méghozzá a javából – nincsen sport!
Továbbmegyünk egy lépéssel, s elmondjuk, hogy a Gáll Lajos Futókör nélkül amatőr és veterán szinten városunkban, megyeközpontunkban, ha így jobb, nincs tömegsport! Hangsúlyozzuk: amatőr és veterán szinten.
Nem véletlen tehát, hogy megkerestük Csutak Tamást, a Gáll Lajos Futókör elnökét, mozgatórugóját, hogy közösen elevenítsük fel – a példaadás szempontjából is – a sportegység, múltját, jelenét, s vázolja röviden és velősen elképzelt jövőjét. A múltról annyit hadd bocsássunk előre, hogy a futókör megalakulását igen kedvezően befolyásolta az IMASA labdarúgócsapatának 1990-es veszprémi edzőtáborozása, az akkor kötött – ennek egyik szereplője Latzin Gábor testnevelő tanár, na és néhai Tüskés Endre Veszprém megyei sportigazgató... – sportbaráti kapcsolat, melynek első beszédes bizonyítéka volt a várpalotai futók Veszprém–Sepsiszentgyörgy stafétája Méreg József vezetésével, majd ennek visszavágója (már a későbbi futókör alapító tagjaival), a Sepsiszentgyörgy–Veszprém staféta, élén Csutak Tamással. A szikra lobbantotta lángot igazolta a Zágon–Rodostó Mikes-emlékfutás, mely láng aztán meggyújtotta a Gáll Lajos Futókör „tüzét”, s ez azóta is ég, lángol, sok-sok sportbarát szívét, lelkét melegítve, nem feledkezve meg arról sem, hogy örök emléket – kopjafát – állítson névadójának. Felemelő, nemes gesztus, ehhez kétség nem fér.
– Tudom, hiszen együtt voltunk útban Rodostó, majd az Arany-öböl (ahol egy nemzetközi versenyen szerepeltetek) felé, amikor benned megfogant az ötlet – talán a várpalotaiak példájára, talán a ... ez most nem lényeges –, hogy életre hívjátok Sepsiszentgyörgyön a Gáll Lajos Futókört. Pontosan milyen dátum szerepel a futókör „születési bizonyítványán”?
– 1991. július 13. Rá egy hónapra, tehát augusztusban megszületett a törvényszéki végzés is, így aztán a Gáll Lajos Futókör lett a megye első sportegysége, mely sportbizonylatot kapott.
– Az alakuló ülésen sokan voltunk, de lényegében hány taggal alakult meg a futókör?
– Hét aktív taggal. Ma huszonhat aktív tagot, sportolót, ha így jobb, tartunk nyilván, természetesen olyanokat, akik a hazai és a nemzetközi versenyeken rajthoz állnak. És sorolom is őket: Szabó Irén, Páll Erzsébet, Dobai Magdolna, Lunguly Olga, Buzsi Andrea, Jakab Benke Hajnalka, Rácz Botond Levente, Deák Zsombor, Rácz Attila Zsombor, Bihari Szilárd, Mezei Lóránt, Ilyés Róbert Attila, Cătălin Vrabie, Gheorghe Ganea, Ferencz János, Imreh Zoltán, Vajda Zsigmond, Takács Szabolcs, Kovács Attila, Csomortáni Attila (utóbbi három Csíkszeredából), Becsek Mihály, Csutak Tamás, Sándor István, Erőss Lehel, Florica Cârstea (ő aradi).
– Mi volt az életre hívást motiváló elgondolás?
– Mindenekelőtt a tömegsport, egy olyan tevékenység, mely biztosítsa a veterán sportkedvelőknek a mozgásteret, a versenylehetőséget. E versenylehetőség előjátékát jelentette a Sepsiszentgyörgy–Veszprém és a Zágon–Rodostó staféta.
– Megalakult tehát a Gáll Lajos Futókör. S hogy nemcsak megalakult, hanem létezik is, azt bizonyítják rendezvényeitek. Melyek is azok?
– A Gáll Lajos Futónap (eddig 22-t rendeztünk); a Mikulás-futás (21-et tudunk magunk mögött, december 8-án lesz a 22.); az 1848-as Emlékfutás (eddig 11 volt, na de menjek tovább, s mondjam el, hogy hetvenöt települést érintettünk, köztük négy várost); Szentgyörgy Félmaraton (10-en túl vagyunk); 1994-ben rendeztünk egy Szupermaratont is (100 km-es távon, ennek hősei a Nagyszebenben katonáskodó Sárosi testvérek, József és Ferenc volt); 1993-ban rendeztünk egy Csomakőrös–Nagyenyed Emlékfutást; 1994-ben egy Sepsiszentgyörgy–Tata stafétát a Magyarok Világjátéka című rendezvény tiszteletére; három alkalommal szaladtunk haza a szerbiai Magyarkanizsáról Sepsiszentgyörgyre; részt vettünk tizennégy Arad–Békéscsaba Szupermaratonon, tizenegy Bécs–Budapest Szupermaratonin; ugyancsak tizenegyszer rajtoltunk Csíkszeredában a Székely Szupermaratonon; 2006-ban a NATO-futás (Szerbiából kellett átszaladni Szegedre) győztese volt a Gáll Lajos Futókör, győzelmének jutalma egy hét pihenés Belgiumban; 2010-ben az Ultra-Balaton nonstop kategóriájában győzött csapatunk.
– Közben sor került sok-sok országos bajnokságra, gondolunk itt a szabadtéri, a fedett pályás vetélkedőkre, valamint a maratonra és a mezei futásra, na meg a Balkán-bajnokságokra, a veteránok világ- és Európa-bajnokságára.
– A hazai rendezvények közül egyet sem hagytunk ki, ami pedig a nemzetközi szereplésünket illeti, tizennyolc országban versenyeztünk. Csak idén tizenhét hazai és külföldi versenyen rajtoltunk, hetvenegy érmet szereztünk (40 arany-, 13 ezüst-, 18 bronzérem). Összesített éremgyűjteményünk: 821 (398 arany-, 287 ezüst- és 176 bronzérem).
– A legszorgalmasabb éremgyűjtők?
– Szabó Irén, Páll Erzsébet, Dobai Magdolna, Buzsi Andrea, Jakab Benke Hajnalka, Csutak Tamás, Rácz Botond Levente, Ferencz János (ő a mi Zatopekünk), Vajda Zsigmond, Suciu Sándor, Csutak Hunor, Deák Zsombor, Mezei Lóránt, Cătălin Vrabie.
– A Gáll Lajos Futókör rendezvényei körülbelül mekkora tömeget mozgattak meg?
– Tizenötezer körüli a versenyeink résztvevőinek száma, és úgy, hogy tizenkét ország – Japán, Dél-Korea, Egyesült Államok, Kanada, Peru, Ciprus, Szerbia, Németország, Magyarország, Spanyolország, Tunézia, Ausztria – képviselői is szerepeltek versenyzőink között.
– Ha jól emlékszem, néhány versenyen, mint társrendező, említették a Gáll Lajos Futókört...
– Három Sugás-futás szervezésébe segítettünk be, na meg a csontritkulásos betegek világnapján rendezett futóverseny alkalmával segédkeztünk. Tettük szívesen, hiszen életelemünk a sport, a versengés.
– Támogatóitok?
– Hosszú, nagyon hosszú lenne azok névsora, akik anyagilag támogattak, segítettek. Nem sorolom fel a neveket, inkább ezúton is megköszönöm nekik nemes tettüket, nélkülük ugyanis nem itt állna a futókör, nem rendezhettünk volna annyi versenyt, nem vehettünk volna részt annyi versenyen. Még egyszer valamennyiüknek ezer köszönet és hála. Na persze azt is el kell mondanom, hogy kihasználtunk minden pályázati lehetőséget. Az elbírálók pedig megértették, értékelték törekvéseinket. Nekik is jár a köszönet.
– Tervek, elképzelések?
– A soron következő versenyünk a Mikulás-futás lesz december 8-án. Ami pedig 2013-at illeti, szeretnénk megismételni, azaz napirendre tűzni valamennyi hagyományos rendezvényünket – a Gáll Lajos Futónapot, az 1848-as Emlékfutást, a félmaratont... –, szeretnénk részt venni eddigi nagy versenyeinken, mint a Bécs–Budapest Szupermaraton, a Békéscsaba–Arad Szupermaraton. Minden vágyunk, hogy tovább ápoljuk, s ha csak egy mód is adódik rá, bővítsük kapcsolatainkat itthon és a határokon túl. Szeretnénk túlszárnyalni a résztvevők felállította rekordokat (a futónapon 467, és 1998-ban állítottuk fel, a emlékfutáson 500, a Mikulás-futáson 300). Na és minden vágyunk, hogy megismételjük eddigi jó teljesítményünket – például az idei veterán országos bajnokságokon 8 arany- és 1 ezüstérmet szereztünk –, s ha lehet, túlszárnyalni azt. Szeretnénk, ha tovább nőne aktív sportolóink száma, hiszen az azt is igazolná, hogy siker koronázta a sport megszerettetéséért, a versenylehetőségek szüntelen növeléséért tett lépéseinket.
Befejezésül még egyszer elmondjuk, hogy így igaz, minden sportot gimnasztikával kezdünk, és futás nélkül nincs sport, valamint azt, hogy a Gáll Lajos Futókör, mint jó katona a vár falán, büszkén áll hivatása magaslatán, makacs kitartással teljesíti vállalt feladatát, városunk, megyénk amatőr és veterán sportmozgalmának fellendítését, ápolását. Nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, egyelőre a veterán és amatőr sport egyedüli zászlóvivője! Csak így tovább, Gáll Lajos Futókör!
