Vigyázzanak a rendre, tisztaságra, fegyelemre, egyetlen cigarettacsikk ne legyen a folyosón, a falak tiszták maradjanak, s legfőképp arra figyeljenek, hogy a bérrel el ne maradjanak, mert ez az utolsó utáni esélyük, ha ezt nem értékelik, soha semmilyen segítségre ne számítsanak a város részéről, soha hozzám fogadóórára ne jöjjenek. Megértették-e?
Ezt az új szociális lakások tegnapi átadásán minden emeleten elmondta Antal Árpád polgármester annak a 87 személyt összesítő 27 családnak, amely első körben a Sing Singből kiköltözhetett, a Mikes Kelemen utcai, egykori legénylakásokból átalakított tömbházba pedig mától beköltözhet.
A Csíki negyedi, eredetileg iskolai bentlakásnak szánt, majd szociális lakásokká átalakított, a köznyelven Sing Singként emlegetett épületből első körben azok költözhettek a korábbi szükséglakásukhoz képest immár emberi körülményeket biztosító másfél szobás lakásokba, akikről a nemrég elvégzett felmérés során kiderült, a szűk szobácskákban, folyosó végi közös fürdős állapotok közepette is rendre, tisztaságra törekednek, gyerekeiket iskoláztatják, maguk munkát vállalnak – egyszóval, akikben van akarat túllépni életük válságküszöbén. A Mikes Kelemen utcai tömbház egyik lépcsőházát újította fel az önkormányzat az év folyamán, termopán nyílászárók, csempézett fürdőszoba, a folyosó egyik oldalán kisebb, másikon nagyobb hálószoba és nappali-konyha várja a beköltözőket, központi fűtés, víz, gáz rendelkezésükre áll, és mindezért havi száz lej körüli összeget kell fizetniük – természetes hát, hogy a polgármester igyekezett nyomatékosítani, becsüljék meg a várostól kapott új, de utolsó lehetőségüket.
A tegnap kézbe kapott szerződéseik egyébként nagyon szigorúak, az együttélés szabályainak bármilyen áthágása, de a lakbér, illetve közköltség ezer lejt meghaladó elmaradása is azonnali kilakoltatásukat jelenti, és feltétel volt az is, hogy beköltözés előtt mindenféle tartozásukat (a közlekedési bírságtól a csendháborítási büntetésen át az adófizetésig) az önkormányzatnak törlesszék. A szerződéseket a polgármester adta át, minden családot kifaggatva életkörülményeikről, arra buzdítva őket, keressenek munkát – ami, mint lakásról lakásra haladva kiderült, nem minden esetben szükséges, hiszen a legtöbb családban legalább egyik családtag dolgozik, igaz, sok esetben feketén. Akad olyan is, aki Magyarországon bármit elvállal, csak eltarthassa családját, másutt két műszakot is vállal a családfő, és akad, ahol egyetlen nyugdíjból kell a négy, öt, hat főnek megélnie. De visszajelzéseiből úgy tűnt, azt megértették: harmadik esélyük már nem lesz.
