A Hamasz az elmúlt napokban több mint ezer rakétát lőtt ki Izraelre. „A lövedékeket a mi megszállt arab területeinkre lőttük ki” – nyilatkozta a palesztin terrorista szervezet egyik vezetője, nem is olyan finoman utalva arra, hogy nem ismerik el Izrael államot, s területeit arab területeknek vélik, melyeket a zsidó állam bitorol.
Ugyan a mostanában elkészülő, de még korántsem tökéletes Vaskapu elnevezésű izraeli rakétapajzs a lövedékek több mint 90 százalékát a levegőben megsemmisítette, éppen elég rakéta robbant Izraelben ahhoz, hogy ne késlekedjék az ellencsapás. Nem is váratott magára: az izraeli légierő és tüzérség bombázni kezdte a gázai övezetet, megsemmisítendő a rakétatámaszpontokat. Találat érte a Hamasz székházát is, de közben a civil lakosság körében is nőtt az áldozatok száma, már csak azért is, mert a Hamasz támaszpontjait szándékosan lakott területek közé építi. Így a civil veszteségek elkerülhetetlenek, s ezzel nemcsak a forrongó arab világ, de Oroszország vagy Kína felháborodását is kiváltják, s úgy tűnik, az Európai Unió sem egységes a konfliktus megítélésében, főként miután az izraeli haderő ultimátumot adott a palesztin terrorista szervezetnek, hogy beszüntesse „rakétákkal való játszadozásait”, ha ez nem történik meg, izraeli szárazföldi hadműveletekre is sor kerül.
Közben összeült az ENSZ Biztonsági Tanácsa, de többórás, éles kirohanásokban bővelkedő vita után sem tudtak dönteni, noha Obama amerikai elnök is felszólította a világszervezetet, hogy a konfliktust azonnal be kell szüntetni és diplomáciai úton kell megoldásokat találni. Hamarosan napirendre került Palesztina állam elfogadásának, elismerésének ügye is az ENSZ-ben, némely elemzők szerint a Hamasz akciója épp ezt akarja kierőszakolni, mások szerint épp ezt a célt nem érik el.
Nemcsak Obamát, Putyin orosz elnököt is nyugtalanítja a Gázai övezetben kialakuló háborús helyzet, a hét végén a német kancellárral folytatott megbeszélései során, nyilván, ez a kérdés is szóba került. Putyin éles hangon követelte az izraeli területek bombázásának és a szerinte aránytalan mértékű izraeli visszacsapások azonnali leállítását. Angela Merkel a tárgyalások után felszólította a kairói vezetést, hogy gyakoroljanak nyomást a Hamaszra a bombázások azonnali leállítása érdekében. Közben a környező arab államokban is élesedik a helyzet, folyamatosan tüntetnek az izraeli agresszorok ellen, még Egyiptomban is, noha Mohamed Murszi államfő, belátva a helyzet elmérgesedésének veszélyét, tárgyalásokba kezdett a béke érdekében. Ő nyilván tudja, mivel járna a kilátásba helyezett izraeli szárazföldi hadművelet, nagyon könnyen lángba borulhatna az egész Közel-Kelet.
Sok szakértő szerint a Hamasz akciói egészen egyszerűen az élesedő szíriai konfliktusról és a kiterjedő polgárháborúról akarják elterelni a figyelmet. Ha ez így van, akkor ez teljes mértékben sikerült, de helyette itt egy új háború a láthatáron, melynek során a telexgépeknél meditáló Tacitusok és a hírtelevíziókban szónokló „szakértők” szerint Izrael bizonyára megpróbálkozik – egy kalap alatt – a perzsa atomerőművek megsemmisítésével is. Ezt néhány éve már egyszer megtette, mert Tel Aviv számára a legnagyobb veszély, amely a zsidó állam létét is fenyegetheti, a sokat vizionált iráni atombomba.
