— Mi a véleménye a jelenlegi oktatásról általában?

— Az iskoláról alapvetően jó véleményem van. És válaszommal nem tehetek mást, mint igazodom ahhoz a teljesítmény által meghatározott szemponthoz, ami a minőség fogalmának nehezen meghatározható szövegkörnyezetéhez kapcsolódik. Nem feltétlenül akarok arról beszélni, hogy az iskola tehetséges diákjai szinte évente érnek el nagyon jó helyezéseket az országos tantárgyversenyeken, és az idén két országos első helyezettünk is van. Annak ellenére, hogy ez önmagában is teljesítmény és minőségi mutató. Azonban az iskola megítélése ennél sokkal összetettebb kritériumok által meghatározott. Ezeket a követelményeket próbálja objektívvé tenni a minőséget biztosító rendszer. Az így elkészült jelentések adatokkal fogják alátámasztani azt, ami most még csak vélemény. Hozzátartozik a jó véleményemhez az is, hogy az iskola oktatási kínálatának megfelelően működik, úgy biztosítva alapképzést, hogy közben színvonalas művészeti jártasságot is ad.

— Hogyan vélekedik a tanár-diák kapcsolatról?

— Tulajdonképpen visszatértünk az első kérdéshez, mert ez fontos szempontja számomra az iskola megítélésének. Nem arról beszélnék, hogy ez jó vagy rossz. Szerintem jó, de erről a diákok szempontja a döntő. Inkább arról beszélnék, hogy fontos. Ez a kapcsolat egyre hangsúlyosabb szerepet kap a történelemoktatásban, ahol úgy szerveződött át a tananyag, hogy egyre inkább a saját oktatásában tudatosan szerepet vállaló diákot feltételez. A tanár önkényuralma és a passzív vagy elutasító diák megléte a tanítási-tanulási képletben eleve lehetetlenné teszi a célok elérését. Úgy érzem, jót tett a két Socrates-program ebből a szempontból is, mert egy másfajta közös feladat elé állított tanárt és diákot, így informálisabb kapcsolatok alakulhattak ki.

— Megfelelőnek tartja-e az iskola felszereltségét, a környezetet?

— Itt két szempont van, és szerintem egyik sem kedvezőtlen az iskolánk szempontjából. Az egyik az, hogy most hol tart, a másik, hogy milyen fejlődési dinamikát mutat. Remélhetőleg hamarosan elkészül a bentlakás, parkosították az udvart, több ezer eurós tárgyi felszereltségben részesült a képzőművészet szak, új zongorákat és más hangszereket vásárolt az iskola, folyamatban az osztálytermek felújítása. Mindezek mellett a kabinetek didaktikai felszereltsége is megtörtént. A történelem tanszék felszereltsége talán a legjobb az egész városban.

— Jónak látja-e a hangulatot az iskolában?

— Számomra az iskola hangulatát az jellemzi a legjobban, hogy állandó élet van benne. Ez nemcsak annak tudható be, hogy délelőtti-délutáni oktatás van, hanem (amit én nagyon szeretek) késő este és kora reggel is lehet hallani, ahogy gyakorol valamelyik hangszeres, ég a villany a régi épületben, jelezve, hogy valamelyik képzőművész még ott van. Ennek az elfoglaltságnak a következménye, hogy nagyon nehezen megy a diákok önszerveződése. De itt meg kell jegyeznem, hogy éppen ezért szerintem a tizenegyedikesek felülmúlták magukat a maturandus szervezésével.

— Hogy érzi magát az órákon?

— Én jól, sőt, vannak órák, amikor nagyon jól. Nagyon előnyös helyzetben vannak a tanárok, mert a diákokkal ellentétben nekik csak azokra az órákra kell menniük, amelyiknek a tárgya érdekli is őket. Természetesen, nem minden óra lesz olyan, amilyet szeretnék, de nincsen olyan nap, amikor nem történik valami izgalmas valamelyik órán.

— Mit gondol a tanterv minőségéről és mennyiségéről?

— A tanterv állandó változásban van, és ez nem tesz jót, mert — mint a változások esetében mindig — bizonyos feszültséget eredményez az érintettekben, tanárokban és diákokban egyaránt. Hiszek abban, hogy a tanterv változása előnyös, mi több, szükséges. A társadalom változása maga után vonja az ilyen mozgást, és az oktatási rendszernek nem szabad lemaradnia, ha meg akar felelni a kihívásoknak. Azonban egy tudatosan összehangolt tervezés megelőzhette volna az átszerveződést kísérő elutasító magatartások kialakulását. Általában arról szoktak a tanárok panaszkodni, hogy a tanterv mennyiségileg nem megfelelő. Hogy túl sokat követel a diáktól, és ezért az nem tud megfelelni a követelményeknek. Szerintem ez egy alapvető oktatáspolitikai kérdés, amit sokkal nehezebb megválaszolni. Mert azok, akik a tanterv drasztikus csökkentése mellett érvelnek, ugyanakkor nem szeretnék, ha ez valamiféle minimalista rendszerhez vezetne, mint amilyen a bírálatokban éri az amerikai társadalmat és oktatási rendszert. Személyes tapasztalatom, hogy a nemzetközi versenyben a romániai oktatásból kikerülők sokkal versenyképesebbek, mint a nyugati országokból érkezők.

— Mi a véleménye a Háromszék Kovakő diákmellékletéről?

— Nagy érdeklődéssel és szimpátiával olvasom a Kovakő hasábjait. Szerintem színvonalas és szükséges fóruma a megye diákjainak. Mivel az oktatás kérdése közérdekű, hiányt pótol a lap az oktatás kérdésének diákszempontú tematizálásával. Sok sikert kívánok a szerzőknek, szerkesztőknek.

Lejegyezte: György Előd