Az egyesületbe tömörült befektetők már megkapták az inflációhoz igazított tőkéjüket, jó néhányan már a perköltséget is, de mi, többiek még mindig várunk, és nem tudjuk, mire. Volt egy brassói ügyvéd, aki ezekkel a követelésekkel foglalkozott, 300 lejt adtunk neki fejenként, de már 2009-ben eltűnt; 2011-ben jött más ügyvéd Bukarestből, a Sugás kertbe hívott össze – elég sokan megjelentünk ott –, és beszedett ő is 150 lejt mindenkitől, s aztán szintén eltűnt, és nem történt semmi. Hívogattam egy ideig, de kitért... Közben került egy nyugalmazott tiszt is, aki a művészeti líceumba hívott össze gyűlést, annak sem lett eredménye, de a nyáron találkoztam vele, és elmondta, hogy betegsége miatt átadta az ügyet valakinek, az megint egy harmadik személynek, és most megint nem tudjuk, hogy kihez forduljunk. Hát ha valaki elvállal valamit, az legalább értesítsen, hogy mi történik, mi nem történik, valamit mondjon, mert így becsapva érezzük magunkat. A legszebb az, hogy minden meg van nyerve, csak végre kell hajtani a határozatokat – és itt akadtunk el, hiába küldtünk pénzt és mindenféle papírt mindenhová.
VAJDA DÉNES, Sepsiszentgyörgy. Csak pár szóban szeretnék közzétenni egy esetet, nem valami világrengető, de annyira tipikus és idegesítő, hogy nem hagyhatom szó nélkül. A minap betévedtem egy üzletbe, az állomás felé balról – két hölgy állt a pulton belül és jómagam, az idióta vásárló, aki valamilyen oknál fogva bement. A két hölgy a legnagyobb lelki nyugalommal folytatta megkezdett beszélgetését – az ország hivatalos nyelvén –, rám se pillantottak, egyszerűen levegőnek néztek.  Elvből nem kérdeztem meg, amit akartam, mert elvárom, hogy a kereskedő, aki belőlünk él, előzékeny és udvarias legyen velünk. Hát, ide a lábam többé nem teszem be, és ajánlom, hogy mások se látogassanak olyan üzleteket, ahol nem tisztelik őket!
DÉNES SÁNDOR, Sepsiszentgyörgy. Meglepődve olvastam, hogy vannak, akik fanyalognak azért, mert Sánta Imre bikfalvi lelkész az EMNP színeiben képviselői tisztségre pályázik. Hát emlékeztetnék arra, hogy egyedül állt ki a Mikó bejáratához, és kitartott, amíg lassan melléje nem álltak mások is. Ő volt az, aki nem kívánta a Mikóra építeni választási kampányát, a politizálást pedig nem most kezdte, hiszen az SZNT alelnöke volt. Arra is emlékeztetnék, hogy az RMDSZ sokkal korábban jelölte Markó Attilát – akiért ugyanúgy tüntettünk az iskola előtt –, és halkan megkérdezem: ki is politizálja el a Mikó-ügyet? Az RMDSZ csaléteknek használja a közkedvelt Antal Árpád polgármestert és Tamás Sándor megyei tanácselnököt is, hiszen mindketten szerepelnek a választási plakátokon, noha egyikük sem pályázik parlamenti mandátumra. Nyissuk ki a szemünket, és lássunk tisztán, ne hagyjuk magunkat félrevezetni!
PAKUCS ETELKA, Nagyborosnyó. Isten segítségével, a csíksomlyói Szűzanya oltalmában ünnepeltük meg 65 éves érettségi találkozónkat, az egykori 90 tagú évfolyamból tizenhárman. A legnehezebb években, 1945–47 között képeztek ki minket néptanítóknak, és valóban a nemzet napszámosai voltunk, kitartottunk pályánk és elveink mellett a kedvezőtlen körülmények közepette is. Összejövetelünk elsősorban emlékezés volt az elmúlt időkre, tanárainkra, osztálytársainkra, keserves és örömteli eseményekre. Jövőben is ugyanott találkozunk, habár jól tudjuk, ez a véndiák-csoport nem ballag már tovább...