Gyermekeink körében ez melegséget és emelkedettséget adó időszak – fényt hoz a hétköznapok szürkeségébe, gondolatokat ébreszt, biztonságot nyújt, és egész életükre pozitívan hat. Ilyenkor lámpás felvonulást tartanak, elviszik az ember által meggyújtott fényt a sötét erdő lakóinak, és az adakozás, a megosztás gesztusát emelik az ünnep középpontjába.
Márton jót tett a koldussal. A mi kis közösségünk minden egyes tagja tudja, mi jót tehet a maga életében, mindennapjaiban. Segíthet egy odafordulással, valakiért elmondott imával, odafigyeléssel egy embercsoportnak, szülőnek, gyermeknek, állatnak. A Waldorf-óvodában és -iskolában a Márton-napi lámpás ünnep megpróbálja mindezt a gyerekek számára átélhetővé tenni. Mit jelent(het) nekünk ma Szent Márton, és mi az a kép, amit gyermekeink elé állíthatunk? Mit élünk meg ebben az ünnepben, az évnek ebben a sötétedő, hidegülő időszakában? Ezekre a kérdésekre magunkban, magunkból kell megtalálnunk a választ. Ilyenkor megváltozik a környezetünk, sötétebb lesz, és hogy ez érzékelhetőbb legyen, a termekben is lámpás világít villanyfény helyett. A készülődés során gyermekeinkkel közösen festettünk lámpáslapokat, rajzoltunk, ragasztottunk, pogácsákat sütöttünk. A játékok, dalok, versek kellemes, összebújós, törpés élményeket adtak. Mi, szülők is megtanultuk a dalokat, és énekelve kísértük a gyermekeinket az estében, együtt vittünk színt és fényt, és lámpásaink fénye mellett, tábortűz körül osztottuk meg egymással saját készítésű cipóinkat, pogácsáinkat. Mindezen élmények és érzések megélésének lehetőségéért hálásak vagyunk és köszönettel tartozunk óvónőinknek és tanítónőinknek, segítőinknek.

KÖLLŐ ILDIKÓ, szülő