Tatjana és Anyegin internetes levelezése ma már senkit sem botránkoztatna meg – az ő beteljesületlen szerelmüket idéző kortárs költészetben ugyanis nincs lehetetlen. Nem tudja a verskedvelő, saját sorsát idézi-e a versíró vagy a klasszikusok vershullámán ringatózik. Az Erdélyi Magyar Írók Ligája négy fiatal tollforgatója csütörtök délben ilyen kérdőjelek között ringatta hallgatóságát a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceumban, és este a Tein Teaházban.
Az iskolában egyetlen biztos irodalommérce: ami benne van a tankönyvben. De azt mindannyian tudjuk, hogy tankönyvön kívül is van magyar irodalom. Ebből a megállapításból indult a beszélgetésbe átcsapó felolvasás Bálint Tamás, Papp Attila Zsolt, Szántai János és Varga László Edgár társaságában a Mikes-iskola dísztermében. Elhangzott: Kovács András Ferenc után nem került be egyetlen erdélyi kortárs költő sem a tankönyvekbe, egyesek ezt hiányolják, mások szerint nem baj, az érintettek pedig nem szeretnék a kötelező olvasmány megbélyegzést, de valamikor talán érdemes lenne olvasgatni a mai gondolatokat.
Szántai János megkezdett családregényéből olvasott fel, Bálint Tamás Puskin Anyeginjének saját értelmezéséből fakadó változatából mutatott be részleteket, Papp Attila Zsolt a világirodalomból merített témát dolgozott fel felolvasott verseiben, Varga László Edgár a világhírű háborús fotográfus, Robert Capa életéből és életművéből összerakott versciklusából nyújtott ízelítőt. Tükörcserepek egy nemzedék gondolkodásmódjából, a kortárs erdélyi magyar próza és költészet albumából. Képek, írások, amelyek mindannyiunkat jellemeznek, körülírnak és meghatároznak.
