Kovács László, akit polgármesterének választott az árapataki, előpataki és erősdi közösség, lemhényi gyökerekkel rendelkező katolikus, ismeri a Keresztút fogalmát, ám most közéleti szereplésének útkereszteződéséhez vezették az események, s meg kell gondolnia, hogyan folytassa a közel 4300 lakosú község irányítását, ahol 427-en vallották magukat magyarnak, 1689-en románnak, 2071-en romának. A valóságban a románság lélekszáma alacsonyabb: a romák egy része románnak jegyeztette magát.
Nem zsákutca
Végül is minden helyzetből van kiút. Akár a Fennvaló, akár a sors, akár a véletlen sokszor mesterien megoldja a bajokat, áthidalja a legyőzhetetlennek tűnő nehézségeket a kilátástalannak látszó esetekben is. Hogy az észnek elöl kell járnia, az szent. A kiutat azonban keresni-kutatni kell, mert nem egyszerű egy ilyen és ennyire heterogén lakóközösség irányítása. Segítségre is szükség van ilyenkor, és áldás, ha az jókor, jó pillanatban érkezik. Vannak események, melyeket hagyni kell, hogy oldódjanak, mert a víz soha nem folyik visszafelé. Ha jó és tiszta érzés, segítőkészség sugárzik valakiből, az fél siker. Az utakat-ösvényeket kereső ember számára nem létezik zsákutca.
Az árapataki irodában Kovács László visszapillantott a választások után megtett útra abban az etnikai közösségben, melyet egyébként jól ismert, hiszen alpolgármesterük is volt.
– Bizony meg kellett gondolni, miként cselekszem, mert szimpatizánsaim mellett ellentábor is volt, gondolnom kellett arra, hogy viselkedésemmel és döntéseimmel ráállítsam őket arra az útra, melyet a mai élet megkövetel. És az az érzésem, hogy részben sikerült is. Én egy ciklusban magántermelő voltam, akkor a jelenlegi alpolgármesternek szavazott bizalmat a község. Nem bolygattam a múlt helyi eseményeit, pedig lett volna, amit. Arra törekedtem, hogy meginduljon az élet. A mindennapi nehézségekkel küzdő cigányság a választási kampányban elkanászosodott, azonnal meg kellett fékezni. Megszaporodtak a mezőlopások, a féktelen legeltetés, annak kellett féket vetni, s úgy érzem, hogy valamennyire sikerült is. Az igazat és a minél jobb megoldásokat kereső ösvényen hamarosan mellém állt, barátként viszonyul Cucu alpolgármester. Öt RMDSZ- és öt szoclib színekben megválasztott tanácstag segít a munkámban. Van két roma- és egy ökologista párti. Segít tevékenységemben a megyei tanács, az adósságok miatt nagyon jól jött a költségvetés kiegészítése. Különben nem sikerült volna felszámolni azt a temérdek adósságot, amit felhalmozott az előző községvezetés, s ami miatt zárolták számláinkat a bankban, és alkalmazottjaink máig sem kaptak fizetést. Fizettünk a villanytelepnek, az előpataki kezelőközpont építőjének 3,7 milliárd régi lejt, 180 millió lej törvényszéki költséget, 750 milliót egy brassói tervezőnek.
A nyáron jó hangulatban megtartott első falunapokon együtt mulatott Előpatakon minden náció, néhány napja Előpatakon tartottuk az Sepsi-oltfeji polgármesterek találkozóját, történelmi esemény ez a település életében. Helyi erőből, saját kezdeményezésemre sikerült megoldani néhány olyan égetően fontos dolgot, ami szaporította táboromat, most pedig melengetem a jövőre vonatkozó elképzeléseimet: a község infrastruktúrájának kiépítését, ami nélkül elképzelhetetlen például Előpatak fürdő- és üdülőhely feltámadása.
Kértük a városvezetést, hogy engedjen minket rácsatlakozni Sepsiszentgyörgy ivóvízhálózatára. A Benedek-mező is akar vizet, és onnan már csak egy dobás lenne Előpatak vége. Onnan mi bevezetnénk a központba, az már össze van kötve Árapatakkal. Ebben támogatna minket a megyei tanács. Így vizet kaphatna Erősd és Hidvég is, ahol a fúrásokból nyert ivóvíz nem megfelelő minőségű. Folyik a felmérés a községben, írjuk össze azokat a családokat, melyek igényelnék a vezetékes vizet. Sajnos, egyelőre nincs kiírás szennyvízhálózatok építésére, mert nálunk az lenne a következő lépés.
Több okból szeretnénk visszatelepíteni a kórházat Előpatakra. Beálltunk az új kezelőközpontok működtetésére megalakult Aquasic-tömörülésbe, s Nagy József alelnök úr segítségével kértük az Országos Ásványvíztársaságot, hogy engedélyezze a fürdőztetésre alkalmas ásványvizes fúrt kút használatba vételét. Tudom, hogy hosszú az út még Előpatak újjáépítéséig, de valakinek a kezdeteknél is ott kell lennie.
Cioflec szellemisége
Nyár derekán az Árapatakon született író, Romulus Cioflec (1882–1955) születésének 130. évfordulójára emlékeztek. Az író olvasótáborával való találkozást a sepsiszentgyörgyi székhelyű Keleti-Kárpátok Múzeuma szervezte Brassóban és Árapatakon. Szellemét az erdélyiség itatta át. Ezt éreztük a Dávid Gyula által magyarra fordított Örvényben című kötetének olvasása közben is, amelyben a korabeli árapataki magyar–román együttélésről esik szó. A Cioflec família Bethlen Gábor idejében fogarasföldi cseh eredetű családként olvadt be a dél-erdélyi románságba.
Arcképe, munkái láthatók a nevét viselő iskola folyosóján. Szellemiségét éreztük itt is, ahol a túlnyomó többségű román anyanyelvű cigánygyerek között maréknyi magyar, osztálynyi vegyes házasságból született és szintén maréknyi román tanulót oktatnak az ugyancsak vegyes etnikumot képviselő pedagógusok.
Iskolagondok
A szegénység és a nyomorúság közepette is demográfiai robbanás észlelhető a helybeli roma társdalomban. Nincs elegendő osztályterem sem a községközpontban, sem pedig az Árapatakhoz tartozó Hetén. Árapatakon évek óta befejezetlen az iskolaépület rég elkezdett bővítése. A növekvő tanulólétszám és a nehézségek örömre is, aggodalomra is bőven elegendőek.
– Mi most 1070 gyereket tanítunk-oktatunk, 60 pedagógus és kisegítő személyzet van – közölte Dulló Szilárd iskolaigazgató. – Itt 470 gyerek, a többiek Hetében, Előpatakon és Erősdön tanulnak.
– Milyen a nemzetiségi megoszlás az iskolában?
– A roma tanulók 85 százalékot tesznek ki, a maradék 15 százalék többnyire vegyes házasságból származik, és ők határoztak, hogy milyen – magyar, avagy román – tannyelvű csoportban akarnak tanulni. A központban két tanerős a magyar alsó tagozat, a felsőn csak egy teljesen összevont magyar osztály működik. Az óvodában nincs külön csoport, a vegyes nemzetiségű gyerekek együtt tanulnak-játszanak.
Nő a gyereklétszám, s azt az egy osztálytermet, aminek az építése abbamaradt, nem sikerült befejeznünk. Országosan leálltak az iskolai építkezések. Tavaly például az országos listán elsők voltunk, s most, amikor újra megjelent, minket kitöröltek. Érdekes, hogy a kampányban sem remélhetünk semmilyen ígéretet, s gyanítom, hogy a bukaresti újraelosztásba is beleszólt a politikum. Az ősszel a polgármesterrel önerőből megpróbáltunk kialakítani a megkezdett épületben egy osztálytermet, de közbejött a hideg. Hetében annyi a gyermek, hogy egy osztálynak délután kell tanulnia. Itt és Erősdön a tanács és az iskola két szakmunkásával és a szociális segélyben részesülőkkel kialakítottunk még egy osztálytermet, egy másikat Erősdön feljavítottunk. Valóban nagy nehézségekkel küzdünk, de az élet halad előre. Nincs olyan nehézség, amit nem lehet leküzdeni. Például a központi iskolában a karbantartóval ketten cseréltük ki a kazánt egy nagyobb kapacitásúra! A helybeli orvosi rendelőben volt két üres szoba, azt osztályteremmé alakítottuk, s melléje illemhelyet is sikerült építeni. Az óvoda épülete sem a miénk, bért fizetünk a református egyháznak. Éppen most sikerült törleszteni 20 ezret, s még elmaradtunk 14,5 ezerrel. Jár le a szerződésünk, amit újra kell tárgyalni az egyházzal. Előpatakon például nincs gond a férőhelyekkel. Ott meggondoltabb a romák családtervezése. Hetében van robbanás, pár éve végezte az egyik tanulónk a VII. osztályt, s már várja a harmadik gyerekét. Van olyan gyerekanya, hogy ő is meg a gyereke is kapja a gyereksegélyt!
Comenius lován Európában
Otilia Popovici programfelelős tanár órákat tudna mesélni arról, hogy miként került be iskolájuk a Comenius-programba, amelynek alapvető célja, hogy európai szinten hozzájáruljon a közoktatás minőségének fejlesztéséhez, és elősegítse a nyelvtanulást. Felette hasznosak voltak a szakmai-metodikai találkozások – mondta Popovici tanárnő –, amelyek során új módszerekkel ismerkedtek Olasz- és Spanyolhonban, Lengyelországban, Törökországban. Milyen román nyelven beszéltek ti? – kérdezte az árapatakiaktól egy bolgár gépkocsivezető Bulgáriában. – Mert én tudok valamennyit románul, de titeket nem értelek. Romániában élő magyarok vagyunk – felelték –, de olyan faluból jövünk, ahol románok és magyarok román anyanyelvű cigányokkal élnek egy közösségben, tele anyagi gondokkal! A külföldi pedagógus kollégák megjegyezték: a legszegényebb régióból jöttetek, de legnagyobb a lelketek!
Egyben tartani a közösséget
A magyar egyházi események felől érdeklődtünk a 260 lelket pásztoroló Fülöp-Gál László református lelkésztől, aki minden alkalmat megragad, hogy egy csokorban tartsa a maroknyi és egyre fogyó magyar közösséget. Ennek a hónapnak az elején tartották meg az öregek vasárnapját, amelyen jelen volt, többek között a 92 éves Gászpor Ida néni. December 2-ára, vasárnapra tervezik az öregedőkkel, a 70 és 80 év közöttiekkel való találkozót is. 89 meghívót küldtek szét a faluban, istentisztelettel, úrvacsoraosztással egybekötött szeretetvendégségre várják őket.
