Most az eredeti elképzeléshez képest csökkenteni akarják az Unió költségvetését, mert azoknak, akiknek többet kell befizetniük, mint amennyit kapnak, nem nagyon fűlik a foguk a fizetéshez, mondván, hogy náluk is válság van. Pedig már azt gondoltuk, hogy ők legalább kinn vannak a bajból.
Nem egészen érthető, hogy Romániának miért nem adnak nagyobb összegeket, hisz úgysem tudnánk elkölteni. A feltétel csak az kellene legyen, hogy a fel nem használt alapokat majd újra lehessen osztani a többi tagállam között. Ha meg azt akarják, hogy többet költsünk el, az lenne a megoldás, hogy nem kellene ellenőriztetni az uniótól kapott és nálunk elsinkófált pénzeket. Így akkor 110 százalékban hívnánk félre azokat.
Az uniós csúcsra elnökünk ment, akit ki akart oktatni a parlamenti többség, hogy ha kell, éljen vétójogával. Az elnök nem vállalta, hogy ilyesmivel fenyegeti meg a brüsszelieket, pedig megtehette volna. Jól rájuk ijeszthetett volna, mondván, hogy ha nem teljesítik óhajainkat, kiállunk az unióból. Az összeröffenés végül is sikertelenül ért véget. Nem tudom, miért fejezték be ilyen hirtelen, húzhatták, halaszthatták volna a karácsonyi ünnepekig. Ilyenkor, a karácsonyi vásár idején Brüsszel egészen jól néz ki, és az államférfiak (és nők) kivihették volna oda családtagjaikat, hogy ha csökkentett költségvetéssel is, de lebonyolítsák karácsonyi bevásárlásaikat. Végül is úgy egyeztek, hogy a 2014–2020-as költségvetésről folytatják az eszmecserét jövőre, együtt, ugyanott. Van még rá idő bőven. Majd csak megegyeznek valahogy. Szegény nettó befizető gazdagok kevesebbet fizetnek be, mert ott is nehéz az élet, a pénzben részesülők kevesebbet kapnak, mert a sokat úgysem tudnák elkölteni. A végén mindenki jól jár. Bár lehet, a régebbi tagállamok már bánják, hogy felvettek minket és a hozzánk hasonlókat az unióba, és főleg azt, hogy hangoztatták: fel kell zárkóznunk hozzájuk. És zárkóztunk, zárkózgattunk, ennek következményeként a fizetések is növögettek, de még mindig több fényévnyi távolságra állunk tőlük. Viszont az árakat tekintve már sok mindenben elkerültük őket. Ahol meg nem – például az áram vagy földgáz áránál –, ott rövid időn belül utolérjük. A nálunk beruházók jövedelme a mindenféle drágulások miatt csökkent, és ezért kénytelenek voltak tőlünk még keletebbre vonulni. Aztán sokba került összevásárolniuk egy sereg vállalatot azért, hogy azokat bezárhassák, mert nekik csak a piac kellett. Sok dolguk volt az ócskavas kiszedésével és értékesítésével.
És igazuk van abban is, hogy a régi uniós parasztot többel kell támogatni, mint az ittenit, mert ha nem, mi is többet és olcsóbban tudunk termelni, és akkor ők nem tudják eladni nálunk terményeiket.