A kórházak igazgatóit, a megyei közegészségügyi hatóságok vezetőit és a biztosító pénztárak elnökeit azzal vádolja, hogy felelőtlenek, és nem tisztelik kellően a pácienseket, ami abból látszik, hogy nem költik el a rendelkezésre álló gyógyszerpénzt, de bezzeg a fizetésekre annál többet fordítanak. Az ország kórházainak negyven százalékában az orvosságokra a kiadott összegek öt százaléka jutott, ezzel szemben Bukarest, Ialomiţa és Hargita megye kivételével a bérek a költségek több mint nyolcvan százalékát tették ki. Még azt is állítja a tárcavezető, hogy az egész kormánnyal harcot kellett vívnia, hogy minél több pénz legyen beruházásokra, de azt nem költötték el, és ha év végéig sem használják fel, a pénz elvész, nem írható át jövőre. A bűnösök fizetni fognak, akár székükbe is kerülhet eme mérhetetlen felelőtlenség, arról nem is beszélve, ha ilyen a gazdálkodás, a miniszter szerint az orvoslás sem lehet sokkal jobb.

Nos, üdvözölhetnénk a hirtelen fogant szigort, hisz a javunkra válna, ha javulna a betegellátás minősége, és azzal is egyet értünk, hogy meg kell büntetni a rosszul gazdálkodókat, azokat, akik visszaszorítják a gyógyszerköltségeket, megkezdett beruházásokat hagynak félbe, mígnem vissza kell adniuk a kiutalt pénzt (lásd, a megyei kórház esete, idén több mint másfél millió új lej vesz el), a lakosságot nem tájékoztatják az egészségügyben érvényesíthető jogaikról (alig néhány hete tört ki a botrány az ingyenes külföldi kezelések lehetőségének eltussolása miatt), és a sort folytathatnánk, csakhogy mint az élet megannyi területén, az egészségügyben is a fejétől bűzlik a hal. Mindaddig, amíg a nemzeti össztermék alig négy százalékát fordítja az ország egészségügyre, ami felét sem éri el az uniós átlagnak, addig lehet keresni a bűnbakot, a lényegen nem változtat.