Nincs további huszonkét évünk várni arra, hogy Bukarestben rendeződjenek közös dolgaink. Mondjuk ki: az elmúlt évtizedek keserű tapasztalata az, hogy a központosított hatalom nekünk eddig több problémát okozott, mint ahányat megoldott!
Elég volt a tétlen csodavárásból!
Elegünk lett a fejünk fölött köttetett háttéralkukból!
Elegünk lett abból, hogy korrupt politikusok elprédálják gyermekeink jövőjét! Elegünk van abból, hogy a mindenkori kormányok hibás döntéseinek árát mi fizetjük meg!
Elegünk van abból, hogy belső anyaországunknak, Székelyföldnek még a puszta létét is tagadják!
Székelyföld élt, él és élni akar. Ezért gyűltünk ma össze.
Őseinktől örökül kapott szülőföldünkön otthon akarjuk érezni magunkat. Ez a mi jussunk. Ragaszkodunk hozzá.
Szabadon akarjuk használni anyanyelvünket, nemzeti szimbólumainkat. Székelyföldön legyen a magyar is hivatalos nyelv. Jogunk van hozzá.
Önálló oktatást akarunk a bölcsődétől az egyetemig. Legyen jogunk hozzá!
Azt akarjuk, hogy a mi adónkat itt költsük el Székelyföld fejlesztésére, népének épülésére. Legyen jogunk hozzá!
Azt akarjuk, hogy természeti kincseinkkel mi gazdálkodjunk, ne idegenek prédálják el, és nekünk csak a tájsebek gyógyítása maradjon. Legyen jogunk hozzá!
Azt akarjuk, hogy dolgainkat nem ismerő kormányhelytartó ne akadályozhassa értékmegőrző és értékteremtő munkánkat.
Azt akarjuk, hogy saját dolgainkban mi dönthessünk.
Autonómiát akarunk. Mert az autonómia a megoldás. Szavatolja ünnepeink méltóságát, lehetővé teszi a dolgos hétköznapok eredményességét, és megmutatja a jövő biztonságát.
Ebből nem engedünk. Küzdelmünket békés, demokratikus eszközökkel mindaddig folytatjuk, míg célunkat el nem érjük.
Önmagunkban, egyenként nem fogunk sikert elérni. Mindenkire szükség van.
Szólítjuk egyházainkat! Hitünk megtartó ereje, a keresztény értékvilág évezredes iránytűnk.
Szólítjuk a mindennapjainkat otthonosabbá tevő civil szervezeteinket! Újra kell építenünk közösségeinket.
Szólítjuk írástudóinkat, tudósainkat és művészeinket! Az erdélyi kultúra egyediségére méltán lehetünk büszkék.
Szólítjuk politikusainkat! Az erdélyi magyarság egyértelmű akaratának eleget téve dolgozzanak ki egy közös cselekvési tervet az autonómia elérése érdekében. És attól el ne térjenek, jussanak akármelyik magyar párt színeiben képviselethez a törvényhozásban.
Szólítjuk az időseket! Bölcsességükre és tapasztalatukra építhetünk.
Szólítjuk ifjainkat! Alkotó lendületük előrevisz.
Szólítjuk magyar szórványközösségeinket. Székelyföld – a belső anyaország – nem feledkezik meg róluk.
Idézzük Erdély szellemiségét! Küzdelmünk saját autonómiánkért része annak, hogy Erdélyt Bukarest önkényeskedő beleszólása nélkül akarjuk. Ezért partneri együttműködést keresünk az Erdély méltóságát visszakérő románsággal!
Ha egymillió aláírást kell összegyűjteni, hogy Európa végre felfigyeljen ügyünkre, összegyűjtjük.
Ha százezer aláírás kell ahhoz, hogy a Románia parlamentjébe választott képviselők számára nyomatékot adjunk jogos követeléseinknek, összegyűjtjük.
Ha tüntetéseken kell kiáltanunk ismét és ismét autonómiára hívó szavunkat, akkor újra és újra utcára vonulunk. Nem mások ellenében, hanem azért, mert igazunk van.
A nemzeti autonómiánk apostolát, Kós Károlyt idézzük: „Dolgoznunk kell, ha élni akarunk, és akarunk élni, tehát dolgozni fogunk.”
Hittel és alázattal, felelősséget vállalva, és az önrendelkezés iránt elkötelezetten fogunk dolgozni: örökségünk megóvása, jelenünk jobbítása és jövőnk biztosítása érdekében.
Isten minket úgy segéljen!
(Közfelkiáltással elfogadták  a november 24-i sepsiszentgyörgyi autonómiatüntetésen)