Közösségünk megmaradásának és gazdasági megerősödésének záloga, ha sorsunkat magunk igazgathatjuk; önrendelkezési jogot pedig akkor kapunk, ha szívünkben hittel és bátran kiállunk jogaink érvényesítése mellett – hangzott el többször is Baróton az Erdélyi Magyar Néppárt által szervezett péntek esti lakossági fórumon a művelődési ház zsúfolásig megtelt nagytermében.
A párt körzeti képviselőjelöltje, Derzsi Sámuel személyes vallomással kezdte beszédét: azért vállalta a jelöltséget, mert meggyőződése, a törvényhozásba olyan emberekre van szükség, akik nemcsak deklaratív szinten vállalják, hanem tenni is mernek a magyarság 1990 óta megfogalmazott követeléseinek teljesítése érdekében. Mint mondotta, az önrendelkezés kivívása egymagában nem elég, helyi szinten kell sokat tennünk. El kell érnünk, hogy igazi közösségi összefogás szülessék, erőforrásaink helyben hasznosuljanak, gazdálkodóink és vállalkozóink információhoz és piachoz jussanak, többet és minél jobb minőségben termelhessenek, azáltal pedig munkahelyek születhessenek. Derzsi kiemelt figyelmet szentelne az egyház támogatásának – melyet elsősorban ingatlanjainak visszaszerzésében segítene, ám úgy véli, termőföldünk megtartásában is szerephez kell juttatni –, és a közbirtokosságok megerősítésének.
Toró T. Tibor szenátorjelölt az erdővidéki embereket elkötelezett autonómiapártiaknak nevezte: innen indult el a belső népszavazás az önrendelkezésről, s ők mutatták meg voksaik által: nem hisznek el minden jól hangzó, de valójában tartalom nélküli jelszót. Ezért bízik abban, segítségükkel megmutathatják: két magyar párt is bejuthat a törvényhozásba. Külön méltatta Sánta Imre kiállását a Székely Mikó Kollégium ügyében: akár egyedüliként kiállva is példát lehet mutatni közösségünknek. Sánta Imre láthatóan meghatódottan köszönte meg Toró T. Tibor szavait, s kért mindenkit, a maga erejéhez mérten tegyenek azért, hogy az önrendelkezés megvalósulhasson.
Tőkés László EMNT-elnök szerint minőségi váltásra van szükség az erdélyi magyar politikában, ezért az olyan „őskővületeknek”, mint Frunda Györgynek, Márton Árpádnak és Markó Bélának vissza kellene vonulnia. Hangsúlyozta: a magyarság szempontjából nem annyira a képviselői mandátumok száma a fontos, hanem sokkal inkább az elvégzett munka minősége.
Tőkés László egy felmérés eredményeit is ismertette. Mint mondotta, az erdélyi magyar felnőttek hetven százaléka nem kívánja elhagyni szülőföldjét, ám azok fele gyermekei boldogulásának zálogát a külföldi kitelepedésben látja. Hogy ez ne következhessen be, a ma nemzedékének ki kell harcolnia az önrendelkezést, s olyan jövőképet kell vázolnia, mely az itthon maradásra ösztökéli a fiatal nemzedéket. Ehhez olyan képviselet kell, amely nem a bukaresti hatalomhoz kíván idomulni, hanem kész cselekedni – tette hozzá.
