Száz évvel ezelőtt, 1912-ben született Kolozsváron. Sepsiszentgyörgy színházának az a lelkes és közismert művésze volt, akit a színházba járó falusi közönség is ismert és tisztelt. Párt- vagy szakszervezeti parancsra gyárak és intézmények amatőr színjátszó csoportjait oktatta, darabjaikat rendezte, de mindenkivel közvetlen baráti kapcsolatot alakított ki.
Izsó Miklós, majd pedig Hetényi Elemér színiiskolájában tanult. 1939-ben Jódy Károly vándortársulatának, 1941–42-ben Jakabffy Elemér szatmári társulatának, 1946 és 1948 között a kolozsvári, majd a szatmári színház tagja volt.
Feleségével, Bokor Ilonával (1915–1986) 1948-ban érkezett Sepsiszentgyörgyre, az akkor megalakuló Munkás Színház meghívott művészeként, amelynek alapító tagja volt. Fiatalon népszínművekben, vígjátékokban és operettekben a legváltozatosabb szerepeket alakította. Pályája alkonyán a Tompa Miklós rendezte Tamási Áron-darabok (Énekes madár, Csalóka szivárvány stb.) kiváló alakításai fűződnek nevéhez. Népszerűek voltak önálló előadóestjei, a Hullámzó vőlegény című tévéjátéka. „A játékkal együtt lélegző, emberségből, bölcsességből és humorból fölépített alakításával méltán vívta ki a közönség elismerését” – írta 1979-ben a Film Színház Muzsika. Nyugdíjasként is rendszeresen fellépett. Miután feleségét elvesztette, támaszként a társulatot választotta.
1994-ben hunyt el, 82 éves korában. Feleségével közös sírban nyugszanak a sepsiszentgyörgyi vártemplomi temetőben.
