Schwarzenberg kormányzó parancsára Csíkszék pénzén 1850-ben felépült Csík­szereda első kórháza. Egyéves késéssel 1851-ben Sepsiszentgyörgyön is hozzáfogtak a kórház építéséhez. Szentgyörgy lemaradása az építkezés megkezdésében érthető, ha tudjuk, hogy a város – a háromszéki önvédelmi harc központjaként és több csata színhelyeként – anyagilag tönkrement.
A várost orosz (kozák) csapatok 1849. szeptember elsején szállták meg, a szabadrablás során elpusztultak a levéltárak, több középület is megrongálódott. A város lakossága hadisarcot fizetett. Az oroszokat falvakon, az egyik Bianchi gyalogezredbeli zászlóaljat és két osztály ulánust a városban magánházaknál és a székely huszárezred egykori épületeiben, egy fél üteg tüzérséget és egy szekerész csapatot a vármegyeházán szállásoltak el. A megszállók 1849. novemberig tartózkodtak itt. Az oroszok elvonulása után az osztrák katonaság helyben maradt. Eltartásuk miatt a lakosság annyira elszegényedett, hogy még adóját sem volt képes fizetni.

Igény a kórházra, építkezés
Sepsiszentgyörgy az 1849-es események, valamint a város kis lélekszáma miatt – 1850-ben mindössze 2302 fő – önerőből nem vállalhatta Háromszék első közkórházának felépítését. A város vezetősége az építés ösztönzésére már 1850-ben ingyen telket ajánlott fel annak, aki vállalja a kórház építését. Az ajánlatot 1851. június 11-én ismét megerősítették.
A telekadományozás jegyzőkönyvében olvashatjuk: „szegények számára kórház alapítása és felállítása vétetvén célba (…), a város tanácsa és közönsége felajánlja azon telket, mely a város piacán van, s eddig főleg baromvásári hely volt, még pedig ezen barompiac napnyugati részének déli szegeletén (…), oly szélességűt, amennyit az épület kiterjedése igényel, a végiben megkívántató és a bejárásra szükséges kapuhellyel, mi már cövekkel ki is jelöltetett, azon megjegyzéssel, hogy azon helyért soha semmi kárpótlást nem követelnek, míg ezen épület azon üdvös célra fog használtatni”. Végül Háromszék vezetése vállalta a közkórház felépítését.
A kórházépítés lebonyolítására 1851. július 2-án versenypályázatot hirdettek. Az alapkő ünnepélyes letételére 1851. augusztus 4-én került sor, amelyet Gödri Ferenc református esperes áldott meg. A kórház két év alatt – 1851 és 1853 között – teljesen felépült. A 64 terem teljes bútorzata és a betegápoláshoz szükséges berendezés is elkészült. Mindez a háromszéki nép közmunkájával és pénzén valósult meg. A rézművesmunkát teljesen ingyen Turóczi Mózes készítette el, csak a réz árát kérte meg. Az asztalosmunkát a kézdivásárhelyi asztalosok vállalták. Kórházépítés céljára Kézdivásárhelyen pénzt is gyűjtöttek, akárcsak a többi háromszéki településen. Szemerja falu például 250 téglát adott, és napi csákányost biztosított. Az esztenatársaságok juhonként évi 60 krajcárral támogatták az építkezést. A kihágásokból származó büntetések összegét is kórházépítésre szánták. A Városi rendeletek című könyvben 1850 szeptemberében feljegyezik azt a tanácsi határozatot, amely szerint: „a különböző büntetésekből befolyó összegeket a kórház építésére kell fordítani”. Egy 1851-es tanácsi rendelet szerint: „Az utcán tilos dohányozni. Az ellene vétőknek 5 pengő forint büntetést kell fizetniük az épülendő kórház költségeire.”
Az építés gyorsan haladt, 1853 márciusában az épület készen állt, de a kórház ünnepélyes megnyitása késett, mert a bútorzat teljes egészében még nem készült el.

Névadás
Kozma Ferenc 1879-ben azt írja, hogy a sepsiszentgyörgyi kórház „az akkori szék köz­ségeinek adományaiból s a lakosság önkéntes munkaerejével épült, »Ferencz József« név felvételére kapott az időben engedélyt”. E megnevezést nemcsak az abszolutizmusnak, a levert szabadságharcnak tulajdoníthatjuk, hanem annak is, hogy a császár 1852-ben, az építés idején utazott át Háromszéken. Minden bizonnyal a hírhedt Kovács István kapitány a név kiötlője, aki 1849 novemberétől volt a háromszéki kerület biztosa, aki Ferenc József császár háromszéki útjának megszervezéséért felelt. A névadással a hatalom kegyeit kereste. 1853-ban, a kórház felavatásakor a hivatalos megnevezése Sepsi-Szent-György Kerületi Ferencz József Kór­ház lett. A nevet adó osztrákbérenc hivatalnok, Kovács István a szabadságharc idején az első székely (csíki) gyalogezred ditrói századában szolgált, majd a kézdivásárhelyi börtönbe került. Innen az orosz hadsereg szabadította ki. Már a kinevezése után nagyszámú forradalmárt tartóztatott le, a kincstár számára egész sor ingatlant koboztatott el. Ezred­kápolna címen még a sepsiszentgyörgyi római katolikus templomot is kisajátították.
„A díszes, nagy kiterjedésű kórház, mely Ferenc József nevét viseli, ma is ezt a célt szolgálja” – írta 1941-ben Bogáts Dénes. A város palotaszerű „kóródája” 2012-ben ugyancsak e néven ismert. 
(folytatjuk)