A Köztársasági Statisztikai Hivatal csütörtökön nyilvánosságra hozta a Szerbia lakosságának nemzeti összetételére vonatkozó népszámlálási adatokat: a szerbiai magyarság a 2011-es összeírás szerint 253 899 főből áll. A tíz évvel ezelőtti cenzushoz képest ez 39 400 fővel jelent kevesebbet. A szerbiai, ezen belül is a vajdasági magyarság létszámcsökkenésének okairól és lehetséges következményeiről Badis Róbert szociológus fejtette ki véleményét.
A népességfogyás oka egyrészt az alacsony gyermekvállalási kedv, az elvándorlás és az asszimiláció – magyarázta a szociológus, az Identitás Kisebbségkutató Műhely elnöke. Mint megjegyezte, teljes képet a most közzétett adatokról sem tudunk kapni, mivel egyrészt felülszámlálták a magyarokat (azokat is összeírták, akik már életvitelszerűen máshol élnek, és lehet, már nem is jönnek „haza”), másrészt nem településenként tették közzé az adatokat, csak községsorosan.
Mint megjegyezte, Jugoszlávia szétesésének és a kilencvenes évek háborúinak következtében a polgárok tömegesen hagyták el a szülőföldjüket, zömében fiatalok és jól szituált családok, akiknek/amelyeknek volt annyi anyagi és kulturális tőkéjük, hogy egy másik országban újrakezdjék életüket. Értékelése szerint a demográfiai folyamatokat vizsgálva látható, hogy a kilencvenes években tapasztalt tendenciák folytatódnak. Ugyanúgy kell számolni a természetes fogyatkozással, az elvándorlással – bár más motivációval, de tovább folytatódik –, valamint az asszimilációs veszteséggel is.
A Köztársasági Statisztikai Hivatal Szerbia lakosságának nemzeti összetételére vonatkozó népszámlálási adatok szerint az ország lakossága (Koszovó nélkül) 7 182 862 fő, és a legutóbbi, 2002-es népszámlálás óta a lakosság száma 4,15 százalékkal csökkent, ez összesen 311 139 személyt jelent. Az összeíráson a lakosság 3,53 százaléka vallotta magát magyarnak. Ez 253 899 embert jelent. A legutóbbi, 2002-es népszámlálási adatok szerint 293 299 magyar élt Szerbiában, tehát tíz év alatt 39 400 fővel csökkent az országban élő magyarok száma.
Badis Róbert szerint a népességcsökkenés leginkább az alacsony gyermekvállalási kedv következménye. Évente mintegy 3000-rel születnek kevesebben, mint ahányan meghalnak. Ugyanakkor az elvándorlás továbbra is jellemző a vajdasági magyarokra, évente mintegy 500-an hagyják el szülőföldjüket, míg az asszimiláció miatt további 500 fős veszteséggel számolhatunk. Egy nemrég publikált tanulmány szerint évente mintegy 1,5 százalékkal csökken a vajdasági magyarok száma. Ezt a csökkenést elsősorban a gyermekvállalási kedv növelésével lehetne orvosolni.
Középiskolások között végzett kutatásokból tudjuk, hogy átlagosan 2,2 vagy 2,3 gyermeket szeretnének, ami elég is lenne a népesség stagnálásához. A valóság azonban az, hogy a nők átlagosan 1,3 gyermeket szülnek az életük során. Valahogy el kellene érni, hogy a tervezett gyermekek megszülessenek. Egy gyermek születését egyre inkább anyagi szempontból közelítik meg, ami nem túl ösztönző. Szociálpolitikai intézkedésekkel lehetne, kellene támogatni a gyermeket vállaló fiatalokat – vélekedik a szociológus.
Fontos lenne a téma részletes, komplex felderítése, kutatása, megvizsgálni, hogy milyen nehézségekkel kerülnek szembe a fiatalok munkavállalás, gyermekvállalás folyamán. Fontos lenne rámutatni a téma ambivalens megközelítésére is: értékek szintjén a család és a gyermekek szinte a legfontosabbak között vannak, viszont a mindennapi életben sokszor diszkrimináció áldozatai a gyermeket vállalók. Fontos lenne, hogy ezekről elinduljon egy párbeszéd – érvel Badis.
Szavai szerint az elvándorlás kelet-európai általánosság. Olcsó képzett munkaerőt jelent Európa számára a régió. Kiemelte, hogy a fiatalok még mobilisak, és naprakész tudással, de sokszor anélkül is nekivágnak a nagyvilágnak.
A mobilitási szándékot vizsgáló kutatások szerint minden második fiatal gondolkodik külföldi munkavállaláson. E tendencia lassulásához vagy megállításához országos gazdasági fellendülés szükséges, új munkahelyek, anyagilag és erkölcsileg megbecsült tudás. Az pedig köztudott – igaz, nem vizsgált és bizonyított –, hogy Szerbiában pártszimpátia és kapcsolatok révén lehet legkönnyebben munkához jutni. Ez elől menekülnek a fiatalok – vetette fel a szociológus.
Megjegyezte, az asszimiláció főleg az oktatási rendszeren keresztül történik, méghozzá a magyar vagy vegyes házasságból származó diákok szerb nyelvű tagozatokra történő iratkozásakor. Ellenszere az anyanyelvű oktatás fenntartása. Abban az esetben viszont, ha nem nyílik magyar tagozat, iskolán kívül kell megszervezni az anyanyelvű oktatást.
A szociológus szerint az ilyen mértékű fogyatkozásnak már középtávon súlyos következményei vannak: elöregedik a társadalom, felgyorsul a szórványosodás, az etnikai határok eltolódnak. Megjegyezte, hogy utánpótlás hiányában belátható időn belül felszámolódhat az anyanyelvű oktatás, megszűnhetnek művelődési egyesületek, intézmények. Mindezek mellett elöregedik a társadalom (44,97 év a vajdasági magyar átlagéletkora! – ez a szociológus szerint rendkívül magas), és ha fokozottan csökken a gyermekvállalás, akkor félő, hogy a jövőben nem érjük el a nyelvi jogok érvényesítéséhez szükséges népességarányt, a magyar mint hivatalos nyelv használata pedig visszaszorul.
(A Magyar Szó nyomán)
