Meglehetősen szigorú szabályok szerint folyt a Háromszék napilap szervezte Toró–Klárik-vita, kár, hogy a hallgatóság nem juthatott szóhoz, hisz igazán izgalmassá az tette volna az estet. Egyetlen dolog még így is kiderült: az ellenzéki magyar párt megjelenése igenis, pezsdítően hatott az RMDSZ választási politikájára, legalábbis háromszéki szenátorjelöltjükre, Klárik Lászlóra.
Önrendelkezést, regionalizmust, önálló Székelyföldet, a tanügyi rendszer korszerűsítését éppúgy felvállalta a vitában, mint ellenfele, Toró T. Tibor, s mert igen otthonosan mozgott a megye társadalmi-gazdasági életében – hisz megyemenedzser volt –, s ráadásul oly bőbeszédűen tudta ecsetelni a szövetség eddigi megvalósításait, hogy egyenesen a Kánaánban érezhette magát az, kinek az RMDSZ szava szentírás. A valóság megerőszakolásának tetszett, hogy kissé alábecsülte a munkanélküliséget, azt állítva, Sepsiszentgyörgyön a munkaképes lakosság mindössze 2,8 százaléka leledzik ebben a helyzetben. Bizonyára nem kalkulált azokkal az emberekkel, kik még be sem kerülhettek a munkaerőpiacra, vagy azokkal, kik rég kiestek. Ha csak az Őrkő 5000–5600 lakosára gondolunk, kik közül jó esetben pár százan dolgoznak, tamáskodásunk új erőre kap. És a kolduló, tehát éhes és fázó gyermekek jelenléte üzletek, piacok előtt, az elnyűtt cigány asszonyok szemérmes kéregetése mind-mind azt jelzi, nagyobb a szegénység mifelénk, mint amennyit a jelenlegi vezetők elismernek.
Toró T. Tibor nem volt könnyű helyzetben, miután autonómiára, regionalizmusra és föderalizációra alapozott programját mintegy kisajátította a helyi RMDSZ-jelölt, s meg is toldta olyan izgalmas tervekkel, mint például a Székely Földalap létrehozása, mely az elöregedett gazdatársadalom földjeit és ingatlanjait vásárolná föl, megakadályozandó Brassó további terjeszkedését. A baj csak az, egy fityingjük sincs e célra, így a válsággal küzdő anyaországra számítanak, s ugyancsak onnan várják a segítséget a régió magyar egyetemének létrehozásában is. Klárik programja csak annyiban sántít: semmiféle biztosítéka nincs arra, hogy a nagyvezírek, Markó, Kelemen, Borbély vagy Frunda György nem söpörik le az asztalról a választás után. A mai magyar és az eljövendő sovén román kormányhoz való viszonyulásuk legalábbis feltételezi ezt.
Toró T. Tibor jelen pillanatban olyan józan és élhető Erdélyért és Székelyföldért kiálló programot hirdet, mely egyelőre álmok és realitás keverékének tetszik ugyan, de célja, hogy felrázza az egypártrendszerbe belefásult hazai magyarságot, és tudatosítsa: még kisebbségben is lehet és kell önálló nemzetpolitikát alakítani tiszta emberekkel, átlátszó és őszinte politizálással, agresszivitás, az ellenfél lejáratása nélkül. Természetesen, a félelem legyőzésével.
