Riogatásban azonban nem volt hiány, szárnyra kapott több torz elmélet, bizony, volt sok-sok dicsekvés, s nem kevés ígéret. Kezdődött a történet az alternatív küszöb körüli vitával, s végigkísérte a hónapot az RMDSZ-es érvelés: a Néppártnak esélye sincs bejutni, ártani akar csupán, kárt okozni a szövetségnek, ellehetetleníteni az erős képviselet megvalósítását. A számok ugyan mást mondanak, de tudták, a sűrűn ismételt féligazság sokak fejében igazsággá válik, s miközben körzetek elvesztéséről beszéltek, nem emlegették, hogy egy itt elvesztett helyre leadott voks mandátummá konvertálódik máshol, azaz kiszámíthatatlanul ugyan, de magyar képviselői hellyé válik. RMDSZ-es berkekben is csak hosszas faggatózás után voltak hajlandóak elismerni: semmilyen nagy veszély nem fenyegeti a szövetséget, ha a néppártiak nem jutnak be, indulásuk legfeljebb két-három mandátumába kerül a tulipános szövetségnek. Azt kijelenteni pedig, hogy az EMNP-nek nincs esélye, nagyképű badarság, egy versenyt csak az nem nyerhet meg, aki nem indult, s tudjuk, fordult már elő, Dávid legyőzte Góliátot.
Szintén magyar érzelmekre alapozó, hatásos riogatás lehet, hogy aki nem a tulipánra voksol, az román jelöltek bejutását támogatja. Igen, valóban, egy körzetben egyetlen nyertes lehet, aki nem arra üti pecsétjét, az gyakorlatilag mások bejutását segíti, Romániában élünk, így románokét. Csakhogy e logika szerint mindig csak a biztos nyertesre szabadna voksolni, minden más próbálkozás hiábavaló, s vissza is térhetnénk az egypártrendszerhez, amikor megkíméltek az ilyen dilemmáktól, csalódásoktól. Persze, mindenki jobban szeret a győztes oldalán állni, de nem ér annyit a szabadság, a választás lehetősége, hogy elgondolkodjunk kicsit a programokon, a javasolt megoldásokon, a kijelölt célokon, s aszerint döntsünk, melyiket találjuk hitelesebbnek, meggyőzőbbnek?
Ne azért menjünk el szavazni vasárnap, mert félünk valamitől, vagy mert a pap, a polgármester kiáll egyik, esetleg a másik jelölt mellett. Tegyük meg azért, mert gondolkodó, öntudatos polgárok vagyunk, kik képesek eldönteni, melyik magyar párt programja, elvei szolgálják szűkebb és tágabb közösségünk gyarapodását. Ne engedjük, hogy az indulatok, a harag, a félelem, a fülünkbe susogott vagy harsogott vádaskodás elvakítson. Mérlegeljünk.
S ami talán a legfontosabb, győzzük le a közönyt, szánjunk rá egy negyedórát, és nyilvánítsunk véleményt. Merjünk választani!