Köszöntőjében a házigazda Vargha Mihály múzeumigazgató Sepsiszentgyörgy Bernády Györgyének nevezte Gödri Ferencet, aki szorosan kötődött a Székely Nemzeti Múzeum­hoz is, hiszen igazgatóválasztmányának elnöke volt. Ismertette, az intézmény padlásának ta­karításakor előkerült egy Gödri-gipszszobor, megviselt állapotban ugyan, de Szeles József restaurátor helyrehozta – a konferenciára berendezett Bartók Béla Terem egyik dísze ez volt, a másik Gyárfás Jenőnek az egykori polgármesterről készített festménymásolata, melyet ajándékba kapott Antal Árpád polgármesteri irodája számára. A városvezető a maga során elmondta, példaképe Gödri Ferenc, tőle tanulta, olyan jövőképet kell teremteni egy közösségnek, amely egy bizonyos irányba vezesse – és ez a vízió most, hogy Sepsiszentgyörgy legyen Székelyföld fővárosa. Ennek tudatos előkészítése zajlik (egyik példa rá: a városban sehol sem találni Bukarest felé irányító közlekedési táblát, kétnyelvű Kolozsvár feliratosat viszont tucatnyit), de tudatos akadályozása is másrészről – ezért a legveszélyeztetettebb város Sepsiszentgyörgy, fejtette ki Antal Árpád.
Az előadások sorát Demeter Lajos nyitotta meg, a Gödri család történetéből négy Gödri Ferencről beszélve, kiemelte, mindenki megtette a magáét városa, népe szolgálatában. Cserey Zoltán a korabeli önkormányzatiságot ismertetve rámutatott, teljes autonómiát akkor sem élvezhettek a rendezett tanácsú városok, Gödri Ferenc idejében a vármegye szólhatott bele a városi képviselő-testület döntéseibe, s a polgármester ez ellen küzdött. Tóth Szabolcs Barnabás a 19. század végi, 20. század eleji egyesületi életről szólva megjegyezte: Gödri Ferenc ahány intézmény, egylet, alapítvány létezett városában, mindnek pártolója, tagja, vezetője, valamilyen formában részese volt. József Álmos képillusztrációval mutatta be Gödri Ferenc városépítő munkásságát, megvalósításaiból csak néhányat említünk: a Bérpalota (mostani polgármesteri hivatal) építése, Erdély sorrendben harmadik állandó színpadának létrehozása az akkori városháza dísztermének átalakításával, a dohánygyár létesítési jogának megszerzése, a Székely Nem­zeti Múzeum, a Magyar Királyi Tanítóképző Intézet, a mostanára nagyon lerobbant Mikes Kelemen utcai Közvágóhíd építése, a városi vízvezeték-hálózat elkészítése, a villanyvilágítás bevezetése, az Olt vashídjának megépítése – és a sor nagyon hosszan folytatható. Szekeres Attila István a címertervező Gödri Ferencről beszélt: a városnak ugyanis a 19. század végéig nem volt címere, csak pecsétábrája. Első címertervét még főjegyző korában készítette el, a másodikat – melyet aztán némi változtatással I. Ferenc József osztrák császár a városnak adományozott – már polgármesterként, s ez a címer volt alapja Sepsiszentgyörgy jelenlegi jelképének is. Csáki Árpád a helytörténész Gödri Ferenc arcélét vázolta fel: családtörténeti kutatásokat is végzett, de Magyarország ezeréves fennállása ünnepére megírta szülővárosa rövid történetét, írt a helyi református egyház múltjáról, oklevélgyűjteménye mai napig egyik legfontosabb forrása a helytörténeti kutatásoknak. Árvay Katalin irodalmi jellegű tevékenységét ismertette, verseiről, alkalmi pohárköszöntőiről, díszbeszédeiről is beszélve, legfontosabb művének a Sepsi­szentgyörgy­től Turinig és vissza című útirajzát tartva. Végezetül az egykori polgármester 94 esztendős unokája, a Sepsiszentgyörgyön született, ma Budapesten élő Gödri Anikó videoüzeneten közvetítve olvasott fel nagyapja elemi és középiskolai diákévei alatt vezetett naplójából, kiemelve, már életének ebben az időszakában megvoltak benne a csírái azoknak a tulajdonságoknak, amelyek később kibontakozva egyéniségének legjellemzőbb vonásai lettek. Üzenetét azzal zárta: nagyapám, addig élsz, amíg emlékezünk rád.
És Sepsiszentgyörgy nem feledi egykori városvezetőjét, jövőben, halálának századik évfordulóján újabb konferenciát szerveznek, jelentette be Antal Árpád, akkorra talán a Kossuth-látogatást leíró könyvét is újra kiadják, és köztéri szobrot is állít neki a város.