A megnyitás
1853 májusáig a sepsiszentgyörgyi kórház annyira felépült, hogy már ekkor több termet rendeztek be huszonegy ággyal, és hozzáfogtak a betegek ápolásához. Erre utal egy 1833. április 25-én keltezett német nyelvű rendelet, amely szerint „a szegények részére épült gyógyház 1853. május 23-án megnyittatik”. Kováts István ez alkalommal sürgette „a 60 ágyhoz szükséges ágynemű” elkészítését. Kovács május 24-i újabb felszólításában a kórház ünnepélyes megnyitásának idejét május 27. és június 5. közöttre ígérte.
A terv szerint május 23-án, majd május 27. és június 5. között kellett volna átadni. A történeti források a kórház megnyitásával kapcsolatban több dátumot emlegetnek. A brassói Kronstädter Zeitung 1853. június 8-ra datálta a kórházavatás időpontját. Azonban az intézmény első gondnoka, Gyárfás Lajos 1853. július 3-án keltezett jelentése szerint erre június 6-án került sor. A városi tanácsnak címzett ismertető szerint a kórházban már korábban beindult a betegek ápolása, orvosi ellátása. Gyárfás kérte a „nemes tanácstól”, hogy küldjön igazolást a már befektetett három beteg vagyoni állapotáról. Beszámolója szerint 1853. június 30-ig harmincegy személyt utaltak be, akikből nyolcan már gyógyultan távoztak. A kórházban a jelentés elkészítése napján tizenkilenc beteget ápoltak.
Egyértelmű, hogy a betegellátás az ünnepélyes megnyitás előtt, már májusban megkezdődött az épület egy részében. A kórház teljes befejezésére augusztus elején került sor, az áldási ceremóniát 1853. augusztus 3-án Haynald Lajos erdélyi római katolikus püspök celebrálta, a város védőszentjét, Szent Györgyöt kérve, hogy őrködjék fölötte. A püspök megköszönte mindazok áldozatát, akik hozzájárultak a kórház felépítéséhez, és berendezéssel látták el. A város és Háromszék 1853 augusztusában hatvannégy ágyas, hat fürdőkádas és egy halottas kamrával ellátott kórházépülettel gyarapodott.
Sepsiszentgyörgy első kórháza
Az országos kórházzal rendelkező Marosvásárhelyt nem számítva, az 1850-es években a székely városok közül – Székelyudvarhely, Csíkszereda és Sepsiszentgyörgy – a legmegfelelőbb kórházépületet, feltételeket utóbbi tudhatta magáénak. Kozma Ferenc így ír az 1853-ban avatott létesítményről: „A kórház maga egy emeletes kőépület, napsoros, nyílt helyen. Szép tágas udvara és kertje van árnyas sétányokkal. A termek benne magasak, tágasak és világosak. Rend és tisztaság példányszerű [példaszerű], mely összes előnyös tulajdonaiért méltán nyilatkozott elismerőleg a magyar orvosok és természetvizsgálók 1875-ben, Előpatakon tartott naggyűlésének kiküldött szakbizottsága.”
Sepsiszentgyörgy ilyen méretű, az adott korban modern kórháza nemcsak a várost, hanem az egész régiót szolgálta. Hunfalvi János 1864 táján Magyarország és Erdély eredeti képekben című munkájában így mutatta be a várost: „Hol a háromszéki lapály a legtágasabb, ott a széknek főhelye (…) De a mezőváros inkább faluhoz, mintsem városhoz hasonlít, kivéve a nagy piacot, hol néhány árusboltot s a volt székely huszárezred törzstisztjeinek lakjait találjuk. (…) A helység részint egy völgyben, részint domborzaton terül. Legnagyobb részét szűk és görbe utcák s kis házikók és kunyhók teszik.” Bizonyára igaza van Pál Judit történésznek, aki a székely városfejlődéssel kapcsolatos könyvében megjegyzi, hogy a települések bemutatása néha az utazó hangulatának függvénye is. Erre jó példa John Paget angol utazó, aki lesújtóan írt Marosvásárhelyről és Székelyudvarhelyről is, de Sepsiszentgyörgyről nagyon szép emlékeiről számol be. Tetszett neki a város: „Sepsiszentgyörgyre érve mindjárt láttuk, ezúttal nem a megszokott, kezdetleges falvak valamelyikében vagyunk, hanem csinos városkában: a szép kis házak közt itt-ott terjedelmes középületek emelkedtek.” Egy másik utazó szintén lelkesedéssel írt a városról: „Néhány perc alatt a Szt. György kapui – a katonai díszes lakok előtt vagyunk. A városnak ezen része ízléssel s csínnal készült épületeivel igen nyájas s meglepő tekintetet mutat. (…) A katonai lakokkal szemközt emelkedő dombon fekszik a csak mostanában készült székház, minek párja hazánkban bizonyosan egy sincs.”
Dr. Wissiák Antal munkássága
Az 1998-ban kiadott Emlékkönyv értékes útmutató a szentgyörgyi kórház hőskorának megismerésében. Innen tudjuk, hogy az első sepsiszentgyörgyi orvos, akiről név szerint tudhatunk, az osztrák származású dr. Wissiák Antal (1827–1890). Ausztriában, Wies-Steimarkban született orvos és gyógyszerész családban. Valósággal „belenőtt” e szakmába, és ő is orvosi képzést nyert. Bécsi tanulmányai elvégzése után az erdélyi II. számú Schwarzenberg lovasezrednél kapott alorvosi beosztást. 1858-ban kilépett a hadsereg kötelékeiből, és a következő évben Sepsiszentgyörgyre költözött. Itt a kórház főorvosává választották, és egyúttal Háromszék megye tiszti főorvosa, 1871-ben már a város főorvosa is. Feleségül vette a sepsiszentgyörgyi Potofzky Zsuzsannát. Az asszony által vezetett naplóból tudjuk, hogy a kórházépület emeletén kapott szolgálati lakást, a súlyos betegek és az elmebetegek termei az alagsorban húzódtak. Wissiák Antal 1885 táján vonult nyugdíjba. Az igazgató-főorvosi székben dr. Antal Mihály követte, aki 1900-ig vezette az intézményt igazgatói beosztásban. Antal Mihály kezdetben Wissiák mellett mint a kórház alorvosa működött. Itt találjuk ebben az időben dr. Bertalan Dániel kirurgust is.
(folytatjuk)
