Románia polgárainak elegük volt a parlamenti demokráciából, úgy döntöttek, legjobb, ha egyetlen párt vagy pártszövetség kezébe teszik le sorsukat, a szociál-liberális szövetségébe.
Akár a helyhatósági választásokon, majd a Băsescu felfüggesztéséért kiírt szavazáson, az Antonescu–Ponta páros vezette szövetség elsöprő győzelmet aratott a parlamenti választásokon is, olyannyira, hogy az amúgy is nagy létszámú kétházas román parlamentet nyolcvan új székkel kell kibővíteni, hogy minden nyertes, de még a vesztesek szerencsésebb része is ülőhelyhez jusson.
Az RMDSZ ez alkalommal is sikeresen vette az akadályokat, mint kiderült, kár volt oly sokat riadóztatnia a versenypárt megjelenése miatt, hisz az erdélyi magyarság nem igényli a választás szabadságát, a politikai pluralizmust még annyira sem. Az elmúlt huszonhárom év során megszokta az RMDSZ-t, s bár nemegyszer csalódott képviselőiben, bírálta puhaságukért, megalkuváskészségükért, most, mikor egy másik, fiatalabb, radikálisabb politikai alakulatot segíthetett volna életre, elhitte azt a nagy blöfföt, miszerint két magyar párt semmiképp sem juthat be a román parlamentbe, s pecsétjét a tulipánra nyomta. Holott a számok, a háromszáz-hetvenegyezer, RMDSZ-re leadott voks bizonyítja, hogy él tájainkon még legalább ugyanennyi, szavazatra jogosult magyar ember, aki otthon maradt, mert már senkiben sem bízik.
A választásoknak vége, s most azt illik és kell latolgatnunk, vajon az RMDSZ kilenc szenátora és tizenkilenc képviselője mit tud tenni, mire jut a közel kétharmados többséggel rendelkező szociál-liberális szövetséggel. Ellenzékből kell-e a továbbiakban politizálnia, vagy ahogyan Ponta már győzelmi beszédében jelezte, együtt fog menetelni a hatalom új uraival.
Szó, mi szó, a győztes táborban túl nagy lelkesedést nem váltott ki pártvezérük meghívása, és ki-ki vérmérséklete szerint húzza az orrát. A liberálisok kissé fanyalgóbbak, Antonescu különösképpen, de mintha értenék a miniszterelnök-jelölt célját: megakadályozni az államelnököt bármilyen új ellenszövetség létrehozásában, maguk mellett tudni az RMDSZ-t, mely kevésbé hajlamos a csoportos árulásra, mint saját szedett-vedett seregük némely tagja, és – ami talán a legtöbbet nyomott a latban –, megmutatni a művelt Nyugat aggódó politikusainak, hogy az időnként a nacionalizmus bűnébe eső győztesek európéer módjára próbálnak viselkedni.
Az elkövetkezendőkben érhetnek még meglepetések; máris rezeg a győztes új szövetség: a fenegyerek Becali az öklét rázza, Traian Băsescu a múlt héten égre-földre esküdözött, míg ő Cotroceni ura, Victor Pontának újabb megbízatást nem ad.
