Annyi apró gyermeket ritkán látni manapság egy födél alatt, mint ahányan szombaton az árkosi művelődési házban a karácsonyi vásárban megfordultak vagy éppen szundikáltak a különféle babahordozó táskákban. A vásári forgatagban megfordult maga a király is, mint a mesében, csakhogy itt olyan jókedvre kerekedett, hogy a végén ő is beállt a táncba.
A helyi Fészekrakók Egyesületének tagjai nem először szerveznek kicsit és nagyot megmozgató felfordulást a faluban, ami a szó legpozitívabb értelmében borítja fel a hétköznapok rendjét, és talán olyanok is kimozdulnak a vackukból, akik ritkán vesznek részt a közösségi eseményeken.
Már kora délelőtt érkeztek nagyszülők unokákkal vagy nélkülük, némelyek karácsonyiajándék-nézőbe jöttek, később az óvodások és kisiskolások hada is bevonult, és miután elmajszoltak egy-két mézeskalácsot, zsíros kenyeret, zenés-táncos műsorral örvendeztették meg a zsúfolásig megtelt nagyterem vásáros közönségét. Helyi termelők, kézművesek, szentgyörgyi kézimunkázók kínálták portékájukat, amiből ugyan kevés fogyott, de a hangulatért megérte kipakolni – mondták többen. Gyertya és forralt bor illata lengte be a művelődési házat, és akkora jókedv, hogy a Mesekunyhó-vetélkedő (megyeszintű közösségerősítő verseny) odalátogató királya sem bírt ellenállni, hogy be ne álljon a táncba. Aki látta és hallotta, most már tudja: Árkos fiatalodik, Árkoson szép az advent.
