Babos-Szélyes Margit szoprán, Mocanu-Prezsmer Erika mezzoszoprán, Sebestyén-Lázár Enikő szoprán, Barabás Lajos Zsolt tenor és a zongorán kísérő, énekhangjával is közreműködő Lőfi Gelért karácsonyi műsora nem csupán tartalma miatt, hanem művészi mentoruk, a súlyosan beteg Szilágyi Zsolt énekművész, karnagy, zenepedagógus megidézése okán is a csodákban hinni akarás zenei megfogalmazása volt.
Önmagában a jobbára ismert karácsonyi dalokból, kórusművekből, oratóriumrészletekből álló előadás az idei adventi készülődés egyik zenei gyöngyszeme volt. Az énekesek egymásrahangoltsága, de egyéni teljesítménye ugyanis jelezte, hogy az eddig leginkább operettrészletekkel jelentkező együttesnek van tartaléka, akár az egyéni hangvétel, a sajátos feldolgozások irányába is képesek elmozdulni. Nem csoda, hiszen mindenikük képzett énekes vagy éppen ebbeli tanulmányait folytatja, s ha sikerül nagyobb lélegzetű elképzelésekbe is belevágniuk, szélesebb ismertségre is szert tehetnek a sajátos előadóműfaj keretében.
Az estét mégis elsősorban nem saját törekvéseik bemutatására szánták, hanem a maguk eszközeivel annak az előadóművésznek a megidézésére, akinek mind­annyian, de a háromszéki (és nem csak) zenei életben is nagyon sokan nagyon sokat köszönhetnek. Annak, az energiával, lendülettel, lelkesedéssel és nagy odafigyeléssel oktató, zenére nevelő mesternek, ahogy Sebestyén-Lázár Enikő nevezte, „Zsolt bácsinak”, akinek nemcsak szavakban, hanem hitben és szeretetben, a koncert videofelvételével, na meg az összegyűlt adománnyal is igyekeznek segíteni betegségéből való gyógyulásában. Lukács evangéliumát idézve gyúltak meg a gyertyák – a lelkekben is –, és csendült fel a Csendes éj, amely a népes hallgatósággal, de az énekesekkel együtt üzente a karácsonyi csodát.