Pap Géza, az Erdélyi Refor­mátus Egyházkerület tisztségben levő püspöke is tapasztalja, hogy karácsony elveszítette eredeti, bibliai értelmét, hiszen már ott tartunk, hogy sokszor magyarázni kell azt is, minek az ünnepe karácsony. Sokan nem értik, hogy miért olyan nagy dolog egy gyermek születése, miért kell erre a mindennapos eseményre 2000 éve emlékezni, s miért lenne egy régi történet olyan nagy örömforrás az egész világ számára. János ezekre a kérdésekre azt válaszolja: a karácsonyi történet azért örömüzenet, mert ebből tudjuk meg, hogy Isten szereti a világot, s ezt úgy mutatta meg, hogy a karácsonykor megszületett gyermek által örök életet ad nekünk.
Az örömüzenet, a kegyelem szava a következő: Isten szereti ezt a világot! – írja a református egyházfő, s Jánost idézve megadja a magyarázatot is: Isten az egyszülött Fiát adta, hogy ez a világ el ne vesszen. A karácsonyi születési történeten keresztül éppen arra emlékeztet: Jézus azért látta meg a napvilágot egy mocskos istállóban, azért jött erre a földre és lakozott miközöttünk, hogy Isten szeretetét megmutassa, hogy az elveszetteket megtalálja, az elhagyottakat magához ölelje, a halál árnyékának völ­gyében élőket örök élettel megajándékozza. Karácsony azt hirdeti minden népnek, hogy a mi bűnös, nyomorult, értéktelen életünk kell valakinek, s hogy a halálra ítéltek – hit által – életet kaphatnak tőle.
Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke szerint messze van a betlehemi csillag, de messze kerültek egymástól az emberi szívek is. Parányi életünk mindennapi valóságában is napról napra érezzük a lelki fényévek távolságát. Em­berileg lehetetlen legyőzni a csillagok és a köztünk tátongó űrt. Ugyan­ennyire lehetetlen emberileg az, hogy önző énünkön felülkerekedjünk, és előítéleteinket, félelmeinket, gyűlöletünket magunk mögött hagyva megtaláljuk az utat lélektől lélekig. Ám Jézus, Isten Fia ma is élő evangéliuma és a szenvedést is vállaló hiteles szeretete meg tudja tenni azt, amire mi emberileg képtelenek vagyunk. Legyőzi bennünk és általunk mindazt, ami elválaszt Tőle és egymástól. Ne­ki adatott minden hatalom mennyen és földön! Enged­jünk bűnbocsánatot hozó, vigasztaló és korlátokat átszakító üzenetének!
Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püs­pöke kifejti, sok szép és mély értelmű jelképe van karácsony­nak. A színes le­írások, évezredek világából ránk maradt gazdag történések hangsúlyozzák az ünnep fontosságát és nagyságát. A jelképek közül legmélyebb üzenete a bölcsőnek van: benne a gyermek­nek, a mellette álló édesanyának és édesapának. Az első karácsonykor ők hárman együtt, a megérkező látogatókkal, a pásztorokkal és királyokkal tapasztalták meg az angyalok üzenetének mélységét: születik nektek Megtartó. Kará­csonykor összeér az ég és a föld. Az élet legmélyebb és legmagasabb pontja egyszerre van jelen. A legmélyebb az önző emberi nagyot akarás, hatalom és uralomvágy. A legmagasabb a szolgáló szeretet, a másokkal való törődés, Isten országának mun­kálása: megtartó lenni családban, közösségben. Kará­csonykor meg kell érkezni a jászolbölcsőhöz, az otthonhoz: önmagadhoz, a tiszta, az őszinte gyermekhez. Ha megtaláltad önmagad, akkor észreveszed a család többi tagját: a feleséget, a gyermeket, a testvért és az öreg szülőt. Akkor mind együtt vagytok és egymás mellett. Nem az önző vágy és a hatalom gyarló érzése ural, hanem a szolgáló szeretet. A gondok és megpróbáltatások is könnyebbek lesznek. Jézus tanítása szerint, ha egymás mellett állunk, ha egymásra figyelünk, a betlehemi csillag tovább mutatja az utat a holnapok felé. Nem a széthúzás, hanem az összetartozás ereje tölti el világunkat. Így lesz erőnk elviselni minden­napi megpróbáltatásainkat, és megőrizni otthonaink békéjét. Karácsonykor érkezz meg a jászolbölcsőhöz, és halljad az üzenetet: született néktek Megtartó. Légy ennek a Megtartónak hűséges tanítványa és követője, hogy erősödjön a családi és közösségi életünk, és Isten áldása tegyen gazdaggá – kívánja az unitárius főpásztor.
Jakubinyi György, a Gyu­lafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye érseke kifejti: karácsonykor közénk jön az emberré lett Isten, kitárja kicsiny karját, hogy magához öleljen. Így fogja majd karját kitárni a kereszten is, hogy megváltson és üdvözítsen. Boruljunk le a betlehemi jászol előtt, és boldogan valljuk meg hitünket: Van Isten, van lélek, van túlvilág! Karácsony a szeretet ünnepe. A vásári ragyogás ne vonja el figyelmün­ket a lényegről: a Gyermek Jézus azt akarja, hogy az Ő végtelen szeretetéről mi tegyünk tanúságot embertestvéreinkkel szemben.