Még pár nap – a sportnaptárunkban már nem is szerepelnek –, és elköszönünk a sietve távozó 2012-től. Hadd menjen – mondja egy hang –, nem megy üres kézzel. Viszi magával felnőtt korosztályú sportolóink két Európa-bajnoki ezüstérme, egy bronzérme, ifjúsági versenyzőink egy világbajnoki arany-, négy világbajnoki és egy Európa-bajnoki bronzérme emlékét.
Nem sok, de ennél jóval gazdagabb az országos bajnokságok éremgyűjteménye: 33 arany-, 31 ezüst-, 56 bronzérem. Sportjátékokban nem nyertünk ugyan bajnoki cÃmeket, de ezüst- és bronzérmet igen, köszönet érte a teremfocistáknak, a kosárlabdázóknak és a gyeplabdázóknak. Igen, igen, tudjuk, hogy csak a gyÅ‘zteseknek, azaz aranyérmeseknek szól a himnusz..., de hát akkor is szólt – legalábbis szÃvünk mélyén –, amikor asztaliteniszezÅ‘ink feljutottak a Szuper Ligába. Mindent összegezve, évi mérlegünkkel nem döntöttünk megyei csúcsot, nem veszélyeztettük az ifjúsági és sportminiszÂtérium országos rangsorának dobogóját, de még a jó középmezÅ‘nyt sem, inkább ott, az alagsorban tömörÃtettük a sorokat. Erre pedig büszkék nem lehetünk...
Halljuk, halljuk véleményüket: Amilyen a sportvezetés, olyan az eredmény is.
Igaz. Csatlakozunk véleményükhöz. SÅ‘t, meg is erÅ‘sÃtjük azt egy beszélgetés töredékével. Figyeljék csak: Megkérdeztük a kézdivásárhelyi önkormányzat sportirodájának vezetÅ‘jét: Milyen a kapcsolata a megyei sportmozgalom legfelsÅ‘ fórumával? A válasz: Semmilyen, én ugyanis csak olyanokkal tartok kapcsolatot, akik dolgoznak... Ebben benne van minden.
Az év történéseinek jegyzetfüzetét lapozgatva, elkeseredünk azon, hogy FelsÅ‘-Háromszék központja csak úgy, egyszerűen lemond elsÅ‘ ligás nÅ‘i kosárlabdacsapatáról, lemond a vidék legnépszerűbb sportága, a labdarúgás képviseletérÅ‘l... Van a városnak egy nagyszerűen dolgozó utánpótlást nevelÅ‘ egysége, a Nagy Mózes Sportklub, mely kiváló asztaliteniszezÅ‘ket, cselgáncsozókat, kézilabdázókat, kosárlabdázókat nevel, s nem gondoskodik e sportágak folytonosságáról, nem biztosÃt felnÅ‘tt csapatokat a Sportklubból kiöregedÅ‘ tehetségeknek. Tudjuk, van egy városi sportegysége, a KSE, de egyelÅ‘re inkább csak papÃron, a kosárlabdát leszámÃtva nagy mozgást nem tapasztalni a kék-fehér szÃnekben. Aztán itt van a megyeközpont, Sepsiszentgyörgy egy úgymond MunicÃpiumi Sport Clubbal... Na aztán ott is egyenesbe került a sport. Megszüntették a sportjátékokat, alakÃtottak torna szakÂoszÂtályt, méghozzá a Mikes Kelemen LÃceum agyonzsúfolt, cipÅ‘sdoboz nagyságú tornatermében, hogy tovább ne boncolgassuk a szakosztály ügyes-bajos dolgait. És azt mondják a rossz nyelvek, indÃtanak úszószakosztályt is... Elvégre van a városnak egy 24,96 m nagyságú fedett uszodája... Tény, és szomorú tény, hogy a MunicÃpiumi Sport Clubnak nincs egy olyan szakosztálya, mely vonzaná a város sportszeretÅ‘ lakosságát, nem tudja kielégÃteni a sportbarátok hét végi igényeit. Hát milyen városi sportegység ez? Milyen?
Barótot, Kovásznát és Bodzafordulót most hagyjuk. Hadd közeledjenek a gondolathoz: Erdővidéknek, Orbaiszéknek és Bodzavidéknek is kell már egy élsporttal köszönő viszonyban álló egyesület, klub, csapat – nevezzük bárminek, csak legyen már valami. S ha a közeledést befejezték, tegyenek is valamit az ügy érdekében. Higgyék el, nem fognak megsértődni az egyszerű, de sportszeretetben nagyszerű emberek.
Nos, a lassan távozó év kirakata mögött sok az űr és főleg nagy. Ez az örökségünk...
Ég veled, 2012!
(nagymohai)
