Múló időben

2012. december 29., szombat, Máról holnapra
Mózes László

Miként nyári zápor esőcseppjei szétfolynak párás ablaküvegen, úgy mosódnak össze bennünk korábbi éveink, s most éppen felsorakozik melléjük az újabb, elillanni készülő esztendő. Toporgunk, némiképp gémberedetten, december ónos ege alatt reményszilánkoktól karcoltan – hogy igen, a következő boldogságos lesz, borral és búzával és békességgel – egy újabb, ismeretlen esztendő kapujában, befelé fordulók tétovábban, harsányabbak csinnadrattával. Milyen lesz, mire számíthatunk?

Elhull a virág, eliramlik az élet – fogalmazott lendületes, harcias fiatalsága ellenére rezignáltan Petőfi, sokak szerint papírra vetve a magyar költészet legszebb sorát. Ilyenkor persze legkevésbé sem a múló idő gondolata időszerű, hiszen szilveszter s annak tájéka a vélt vagy valós jókedv, móka s kacagás ünnepe, de szőnyeg alá söpörni azt, mi mégis elevenen hasít lényünkbe, botorság. Igen, ismét elmúlt egy év, jól, rosszul, felemelve vagy lesüllyesztve, s életünk ismét rövidült.
Ilyenkor leltározhatunk, őszintén vagy magunkat ámítva, noha gyakorta még azt is nehéz pontosan, higgadtan rögzíteni, mi, hogyan, de főképp miért történt, ám azt körvonalazni, mi várható, bizonytalan kimenetelű cselekedet. Annyi talán mégis rögzíthető, hogy kis – magyar – világunk­ban továbbra is embert próbáló feladat marad vállalható életet kovácsolni. Igaz, ehhez precíz szavakkal kellene körülírni a vállalhatóságot, de ez mindenkinek mást jelent, olyan, mint egy világító lámpás, melybe ki-ki ízlése s talentuma szerint tölt olajat.
Miben bízhatunk tehát?
Értelmes élet teremtésében nagy valószínűséggel csak magunkra számíthatunk. Erőnket hitünk, konokságunk növelheti, mielőtt könnyen belesüppednénk csalfa álmok, vak remények, elcsépelt szólamok mocsarába, így bármennyire furcsa, de bizalomhiányos, szétfaricskált világunkban talán mégis az emberi szálak ereje a legfontosabb. Tiszta tekintettel pedig lajstromba szedhető s feledhető minden, mi jelentéktelen: tartalmatlan gondolatok, haszontalan tárgyak, kellékek, mímelt pózok.
Mert a mindenkori, valahová vezető utak csakis felfelé tartanak. Most, karácsony s a születés misztériumának felvillanása után ismét az újrakezdés szépsége, egyben keservessége kerül látóterünkbe. Hiszen hátrálni, visszafelé araszolni bármiben, mi összefonódik egyszeri és megismételhetetlen életünkkel, lehet, de nem érdemes.
 

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mi a véleménye az elnökválasztás érvénytelenítéséről?






eredmények
szavazatok száma 191
szavazógép
2012-12-29: Közélet - Ferencz Csaba:

Otthonunk falán a helye (Székelyföld-térkép minden előfizetőnknek)

„A magyar bízzék magában! Segítséget senkitől se ne várjon, se ne kívánjon, hanem egyesüljön, merjen, s maga magán segítsen!” A Széchenyi István gróftól idézett gondolatok mottóként olvashatóak azon a térképen, amelyet január folyamán minden előfizetőnkhöz eljuttatunk.
 
2012-12-29: Közélet - :

Erdélyben épülnek az autópályák

Az Autópályák és Országutak Országos Társasága szerint 2013-ban 230 kilométer autópálya átadása esedékes Romániában, amelyből 224 kilométer Erdélyben épül.