Az Európát, sőt, a világ legnagyobb részét sújtó válság végéről és mélyüléséről egyaránt zengenek a szakértők. Okos tanulmányok láttak napvilágot arról, hogy elértük a mélypontot, innen már kifelé vezet az út – a szakma más jeles tudói azonban arról regélnek, a neheze még hátravan, keresik ugyan, de nem találják a megoldást. Akad, aki az eurózóna bukását, az unió szétesését vizionálja, a bizakodóbbak szerint minden jel azt mutatja, ezúttal megmenekül, sőt, erősebben kerül ki a válság viharából az öreg kontinens államainak java részét felölelő szövetség, s az eddig be nem vallottan másodrangúnak tekintett államokba is eljön végre a Kánaán. Magyarország helyzetét vezetői dicsérik, ellenzéke ostorozza, s külföldi ellendrukkerei is óvakodnak elismerni eredményeit. Sokféle, egymásnak ellentmondó nyilatkozat, beszámoló között nehéz eligazodni, így ki-ki hiheti, amit az eszmében, szimpátiában hozzá közelebb állók hirdetnek.
Romániában talán még ködösebb a helyzet. Egy év háborúskodás, kampány után találgatni is nehéz a valóságot. A rendkívül szűkszavúan közölt tervekből, a leplek alól ki-kivillanó realitásból azonban sejteni lehet: igen mélyre süllyedt az ország gazdasági, pénzügyi szempontból. Az új, lehengerlő többség pedig nagyívű reformálmokat vonultatott fel, majd mindent megváltoztatna, s ez még stabil körülmények között sem kis kihívás. Kies hazánk esetében is sokfélék hát a prognózisok. Vannak, akik szerint immár minden adott, hogy okosan a fejlődés útjára állítsák Romániát, és létrehozzák az oly áhított, virágzó, modern államot – mások szerint új diktatúrát építgetnek, s jósolják, a konc fölötti marakodás, a politikai érdekeknek a szakértelem fölé kerekedése (ezekből mind kaptunk már ízelítőt tavaly) még mélyebbre sodorja az országot.
S folytatva az ellentmondások sorát: többnyire a hatalom birtokosai, egy-egy állam, közösség irányítói a derűlátóak, ők állnak az optimista jóslatok mögött, de nem így minálunk. Az erdélyi magyarságnak éppen felkent vezetői kicsiny hitűek, ők szajkózzák a reménytelenséget, így lesöprik a maguk által megfogalmazott célokat, s minden jel szerint csak az elveszett hatalmat áhítozzák, meg sem próbálnak élni az adott, új lehetőséggel.
Pedig a meglehetősen különböző jóslatok eme forgatagában a siránkozóknak, a kicsiny álmokat sem kergetőknek még annyira sincs esélyük, mint azoknak, akik esetleg túl magasra állítják a mércét. Így, új esztendő kezdetén jobb, okosabb nagy csúcsok felé vágyakozni, tervezni, álmodni. Másként szinte biztos a süllyedés.