Hiánycikk: a türelem
– Fogytán a türelme a szörcsei embernek – mondta Paizs Attila, aki a polgáriak színeiben tagja a zabolai tanácsnak. – Sok minden csak ígéretnek tűnik a falu népe számára. Évek óta írta a lap is: remény van arra, hogy a mi falunkon keresztül korszerű út kösse össze Székelytamásfalvát Orbai­telekkel. Semmi sem lett belőle. Sok évvel ezelőtt kimutatták, hogy kútjainkban emberi fogyasztásra alkalmatlan az ivóvíz, de én erre még tanulmányt-tervezetet sem láttam az önkormányzat asztalán. Ennél is lázítóbb Szörcse immár öreg gondja, hogy a helyiek földjeit kovásznai termelőknek mérték ki, és a tulajdonjogot még per útján sem sikerült eddig rendezni. Ilyen körülmények között minden ígérgetés falra hányt borsó a szörcsei ember előtt.
– Igaza van a képviselőnek, mert a hivatalosságok türelme is véges, mármint a mienk – bólintott rá Ádám Attila polgármester, aki bő évtizede ismeri-keresi a lehetőségeket a községépítésre. – De mégis van úgy, hogy a felhők felgyorsulnak, tovatűnnek, és kisütni látszik a nap. Minek nevezzem, hogy számtalan próbálkozás, nyertes pályázat és ígéret ellenére valami akadály gördült mindig az említett útszakasz aszfaltozása elé. Hiszem, hogy hamarosan sikerülni fog. Paizs nem látta, de most, íme itt az asztalomon a Tamásfalva és Szörcse vízellátására összeállított tervezet. Rá akarjuk kötni a két falut a községközpont fővezetékére. Várjuk azt a kiírást, mely által megszerezhetjük az anyagi alapokat. S ami megint csak a napos oldal bizonyítéka: megoldódik a szörcseiek földügye is, reménykedhetünk, hogy a szóban forgó 87 hektárnyi szörcsei szántóterület felszabadul, és tavasszal birtokukba vehetik a jogos tulajdonosok.
Úgy éreztük, elébe és nem utána kell néznünk ennek a valóban naposabb hírnek. Telefonon csengettük Incefi Istvánt, a kovásznai mezőgazdasági iroda munkatársát, aki elmondta: a kovásznai emberek számára új területeket mértek ki a kommandói részen. Ennek a munkának 75 százaléka kész, és azonnal készülnek a birtoklapok is. A tél miatt lassult kissé a mérés.
– Folytatom – mondta a polgármester. – Szörcsén kicseréltük, korszerűsítettük a villanyhálózatot és a közvilágítást, mert ott volt a legalacsonyabb a rendszerben a feszültség. A porták előtt sorakoznak a modern villanyórák.
– Az elmúlt választásokkor itt a többség a polgári pártos eszmére adta voksát.
– Így van. Ez a falu mindig szeretett ellenzékben lenni. Azt hitték, az hoz a malmukra. Sajnálom őket, mert sokat szenvedett ez a nép a jobbágysorsban, a kollektivizálás miatt, földterületét megcsonkították, ami máig is fáj. Az önkormányzat segítségére számíthatnak, segítettük, hogy ravatalozót építhessenek, s mert van ott egy kisebb katolikus filia is, segítjük őket is, hogy megújíthassák imaházukat – fejezte be Ádám Attila.

Felsüt a nap
Kevésbé tűnik hullámvasútnak a Kovásznát Szörcsével összekötő makadámút, mert eléggé vastag hóréteg borítja a Mezőföldet. Az út mentén, lövésnyi távolságra a falutól korszerű disznóhizlalda épületei emelkednek. Még nem működik az európai pénzen létrehozott egység, csak egy komondor őrzi az épületegyüttest. A helybelieknek akkor jelentene valamit, ha néhány munkahelyre  számíthatnának ők is, hiszen mégiscsak szörcsei területen épült.
Bekopogtattunk Benedek Józsefhez, aki az RMDSZ színeiben képviseli Szörcsét, falufelelősnek nevezik a helybeliek, s gondnoka a református egyháznak is. Paizs Attilát képviselő kollégaként emlegette, és elmondta: mindketten azon fáradoznak, hogy falujukban minél hamarabb változzék valami.
– Kinél, ha nem önnél csapódik le ennek a falunak minden gondja? Ön az, aki beszámol, közvetít és kér a zabolai tanácsüléseken.
– Tervünk, hogy szépítsünk falunk képén – mondta Benedek. – Falukaput készítettünk kopjafaoszlopokkal, és hamarosan felszereljük a háromnyelvű helységnévtáblákat is, de irányítótáblákra is gondoltunk, mert aki ide érkezik, nem tudja, merre induljon, a székelypetőfavi fürdő, Kovászna, Székelytamásfalva vagy éppen Orbaitelek-Barátos felé. Négy cigány család él kissé távolabb a falutól, oda is kivittük a közvilágítást, be akarják vezetni a villanyt lakásaikba. S mert kevés a pénz, önerőből, a szociális segélyben részesülőkkel megkezdtük az iskola és az óvoda körüli kerítés javítását. Olyan civil szervezet megalakítását tervezzük, amely révén pályázni tudunk majd a települést szolgáló pénzekre. Szeretnénk összefogni a fiatalokat. Első alkalom, hogy kosaras bált szerveztünk, kérni akarjuk a községvezetést, hogy rendezze a futballpálya használatával kapcsolatos, rég fennálló rendellenességeket, mert igény van itt a sportéletre, annál is inkább, hogy a pálya területe községi tulajdonban. Mint gondnok remélni merem, hogy a visszajuttatandó szörcsei szántóterületben benne van az a 4,6 hektár is, ami a református egyházat illeti meg.

Új lelkész a faluban
Szörcse számos jeles kálvinista lelkészének sorába lépett december elsejétől tiszteletes Gáspár Erika, aki bár Kolozsváron született és a Bethlen-vidéki Vicében szolgált, ismeri Háromszéket, Mezőföldet is. Rövid ideig ugyan dolgozott ezen a vidéken, s szerte Három­széken egykori teológus évfolyamtársai szolgálnak. A zö­mében református vallásban élő szörcsei nép új lelkészt akart az eltávozott Daróczi Attila tisztele­tes helyébe. S bár nem mondták, de nagy elvárásokkal tekintenek az új lelkész felé. Arra kértük, mutatkozzék be.
– A kincses városban érettségiztem a Farkas utcai Báthory István Líceumban. Miután elvégeztem a teológiát, a ploieşti-i missziós egyházközségbe neveztek ki lelkésznek, ahol óriási területen pásztoroltam mintegy száz, vegyes felekezetű magyar szórvány/hívemet le egészen Craiováig, és beszolgáltam az Ókirályság egyetlen női börtönébe is. Két év után Kendilónára, majd a csupán 80 református lelket számláló Vicébe kerültem, ahol két év megszakítással egy bő évtizedet szolgáltam. Időközben a Kovászna megyei gyermekjogvédelemnél dolgoztam felügyelőként. Férjemmel, a gyógypedagógiai tanítói diplomával rendelkező Pakulár Leventével tanítottunk is. A szívemhez nőtt Vice. A Bástya Egyesület segítségével, pályázatok révén itt jelentettük meg Mezőségi Napló címmel a régió egyetlen magyar nyelvű lapját. Holland kapcsolataink révén vegyes vallású gyerekeket nyaraltattunk a tulipánok országában, ugyanis Vice többségében római katolikus, és mi a rendezvényeket nem az egyházköz­ségnek, hanem a falunak szerveztük. Tavaly nyáron a Bástya Egyesület, a sepsiszentgyörgyi Életfa Családsegítő Egyesület és a hollandiai Wolfaartsdijki gyülekezet támogatásával Kovászna megyei nevelőszülőknél elhelyezett gyerekeket nyaraltattunk Vicében. Az is Háromszékhez kapcsolt, hogy a sepsiszentgyörgyi Baranta Egyesület segítségével barantatábort szerveztünk Vicében. A szörcseiek emlékeztek rám, amikor egy alkalommal itt prédikáltam, mert a telekiek meg akartak hívni lelkésznek, ami végül is nem jött össze. Amikor Daróczi tiszteletes bejelentette, hogy távozik a gyülekezetből, engem hívtak meg bemutatkozó szolgálatra, s a szörcseiek egyhangúan elfogadtak.
A tiszteletes felette érdeklődik az egyházközség története iránt.
– A falu, mert a földbirtokos Szörtsey-család katolikus volt, eléggé későn tért át az új vallásra a reformáció idején – folytatta a lelkész. – Ez is oka lehet annak, hogy tovább él a jobbágyi lelkület, hogy ez a nép még mindig helyezkedik-alakul.
A szörcseiek számára nyereség, hogy a tiszteletesnek széles körű ismeretsége van, és gyakorlott a pályázatok írásában. Nem tagadja, tud róla, hogy véleménykülönbségek voltak az egyházközségben, de bízik abban, hogy az igazságosság és a méltányosság elveit szigorúan szolgálva, azok elsimíthatók. Bőven akad Szörcsén feladat: folytatni kell a templom tatarozását, bekeríteni a temetőt, távlati terv, de fontos, hogy befejezzék a parókiához toldott épületrészt, a manzárdot, amihez akár pályázat révén is, de anyagi fedezetet kell teremteni. Meg kell ejteni a gyülekezet lelki összefogását. A sepsiszentgyörgyi Életfa Családsegítő Egyesület egyik ága ide is be fog nyúlni, s a lelkész ennek elnökeként segíteni tud a gondokkal küzdő családokon és a hátrányos helyzetű gyerekeken.
Hevenyében a jövőről is szó esett. Szörcsén és környékén is elegendő a turisztikai látnivaló és érték (templom, kúria, régi harang, húsvéti népszokás, horgászati lehetőség, vízi sportok, hagyományos székely konyha stb.), hogy bekapcsolódhassék a kulturális és a falusi vendégforgalom vérkeringésébe, csak vállalkozó emberek kellenek, akik az élre állnak. Szörcsén nem várják a sült galambot. A presbitérium testvéri kapcsolatot akar ápolni Vicével, és fel akarják élénkíteni régebbi kapcsolatukat a nógrádi Dombráddal. Gáspár Erika tollforgatóként sem ismeretlen. Cikkei jelentek meg a kolozsvári Szabadságban, a Három­székben is közölt, és sikeresen versel. Ígéretes a megújuló egyházi élet e mezőföldi faluban.